Ez a bejegyzés már hetek óta készül, de a végére kellett járnom "mindennek" és ki KELLETT tanulnom a világ legtökéletesebb gombamártásának csínját-bínját... persze vajjal, tejszínnel - mivel mással?
A KÖNYV:
A könyvet Julie Powell tollából régen olvastam, de már akkor biztos voltam benne, hogy ez a legkisebb porszeme a "gépezetnek". Minden esetre a legfontosabb üzenete a könyvnek - - - jöjjön inkább egy idézet...
"Az évek alatt Eric nagyon ügyesen kifejlesztette a szelektív hallás védőfegyverét. Láttam már ehhez fogható evolúciós csodát - az apám is hasonló képességekkel rendelkezik. Az előnyei kézzel foghatók - kevesebb időt veszteget a hisztériás feleség minden apró kitörésére. Erre válaszképpen én a magasabb hangfekvés technikáját alkalmazom, amivel hatásosan rombolhattam le a védekező rendszerét. És amikor reagálni kényszerül, meglehetős hátránnyal indul, ugyanis nem követte figyelemmel a fecsegésemet, ezért nem tudhatja, melyik részére milyen választ adjon, hogy kihúzza a méregfogamat. Plusz, mivel ő volt az, aki nem figyelt rám, végül én kerülök erkölcsi fölénybe. Kedveseim, darwinizmus a gyakorlatban."
E körül a bekezdés körül mocorogtak állandóan a Gondolataim. Vajon tízből hány feleség hisztérika? És vajon mikor jön el az az (élet)kor, amikor "ez" már elkerülhetetlen? Vannak földrészbeni eltérések ebben is? Genetika? Ragály?
És ezek után van pofánk elvárni, hogy Ő bűntudattal teli kimenjen a konyhába elmosogatni - és basszus!, megteszi!
A FILM:
Már többször láttam - csodás kikapcsolódás, amit ismételten Meryl Streepnek köszönhetünk - azóta már több interjút is megnéztem az igazi Juliával, több főzőműsorát is (igen, Ő az a Nő, aki hét percig tud beszélni az igazi omlett elkészítésének módjáról és ebből jó négy perc a serpenyő milyenségét ecseteli!) és nyugodtan merem állítani, hogy a Színésznő ismét tökéletes - a testtartása, a hanglejtése, a gesztusai - - - csodás! csodás!
Aki még nem látta, tessék megnézni, szigorúan feliratozva, mert ezt az akusztikus élményt NEM SZABAD kihagyni!
A NŐ MAGA:
Élvezetes olvasni "My life in France" című könyvét, az angolja egészen egyszerű... viszont olyan édesen és csordulással ír a párizsi évekről, Férjéről, Paul Childról (akinek jó pár hasonlóan csodás képét is beválogatta könyvébe), az Életről két étkezés között, hogy teljességgel kikapcsol...
Julia 37 évesen ment férjhez és ekkor kezdett főzni is - - - tartogatta erejét...
életszeretet lehet tőle tanulni és tanulni, hogy megéri a türelmes (ki)Várás
Kár, hogy csak mostanság ismerhettük meg Őt, pedig Amerikában már a hetvenes évek óta nemzeti intézmény...
Nálam lassan két órája, de elvan magának az ÖT LITERES leveses fazekamban a franciák levese - - - tessék becsengetni, átjönni egy kis melengető leves erejéig, különben egész héten ezt kell majd ennem...
A gombamártás igazi lényege, hogy a gombát nem vágjuk se túl vastagra, se túl vékonyra, az igazi LÉNYEG viszont a pirítás, nagy serpenyőben, vagy több részletben és sok-sok-sok-sok vajon... majd só és bors... egy evőkanálnyi liszttel megszórjuk, átpirítjuk (350 gr gombához) és még jó 2 dl sűrű tejszín, amivel csak rottyan egyet... friss petrezselyem apróra vágva... és csak úgy átkavarjuk még egy jó teáskanálnyi vajjal... fokhagymás vajon pirított gnoccival isteni...
És tessék mindig megfelelő VAJjal rendelkezni otthon!!!
