Apraja/falva

az idő sokat enyhült - mínusz hat fok van és épp emiatt ónos eső esik, amitől még mókásabb közlekedni... a két sávos "tojós-tyúk"-oldalon... félreértés ne essék, egy sáv Nekünk, kétlábon és egy sáv a négylábúaknak...

a Házak színei megkoptak, de mindegyik óriási jégcsap-fogsort növesztett, amelynek veszélyes nyúlványai a tetőtértől az első emeletig merészkednek... más kerülgeti, én csodálom...

idegen vagyok még ebben a Világban

és olykor a tájszólásban is - oké, mindig...

de ezzel a nyelvvel le sem tagadhatná a (bányászati) múltját ez a vidék... hiszen reggelente glükóóf-ozunk (Glück auf!, azaz Szerencsére fel!), mint mikor a törpék bevonulnak hajnalban a... bányába... és a sok "ss" és "dr" sem teszi ezt a nyelvet kevésbé darabossá...

errefelé persze "Boldog Új Évet" is másképpen kívánunk... az alapja, az ige, a rutschen (ejtsd: rucsn), azaz csúszik... és ebből képezzük ezt a valamit...

ezért kívánok Mindenkinek 

Boldog Elrugaszkodást az Óévtől

és

Sikeres Landolást az Újévben!

ejtsd: Rucst! 

Brunonia Barry : A csipkeolvasó

azaz

"egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok"

Salem, de nem az az Arthur Miller féle, hanem igenis jelenbeli, boszorkányok, nem csipkeolvasók, igaz-nem igaz?, vörös tincsek, tükör/ikrek, elajándékozott gyermek, elveszett? - nem veszett el, mert megölték, hiszek-nem hiszek?, látok, de miért? és mit? hallucináció - gyógyszermellékhatás - nem, nem az!, szeret - nem szeret - szerethetem-e?, tűz - víz, Hold/sziget, hazugság/lánc - féligazság/fonal, vágy/álom/valóság, összeáll, de gabalyodik, múltban álmodó jelen, látás/merészség

én imádtam...

 

fehérben

 

én még SOSEM kértem fehér Karácsonyt, pláne nem fennhangon  az Ég alatt 

és mégis

az álmokkal teli éjszaka után a lábszárközépig érő szűz hóban törtem egyedül utat - a Munka felé...

és tegnap egész nap havazott

és ma egész nap havazik

még sosem szakadt fel ennyi tiszta kacaj belőlem a Télben - az egész város olyan, mint egy labirintus, ott közlekedünk, ahol a hólapátolók szerint közlekednünk kellene... és a lecsiszolt hó hangosan feljajdul, beleroppan a Súlyomba -

levetni a terheket? 

levetni a terheket!!

nehéz

olyan nehéz

lábnyom sem marad utánam 

őrizzük a Föld álmát

lehet, hogy eddigi életemből az Igazi, Valós Hideg hiányzott?

mínusz tizenhét

mínusz húsz

megtanulni - nem fázni

se kívül

se belül

nehéz

olyan nehéz 

seb

"... a Szerelem

úgy terjed

Benned 

szét,

mint 

A Vér

mikor megsebesülsz..."

Boldog Karácsonyt!

elle és hóhelyzet

ad.1

bár régi mivoltához képest elreklámosodott, azért az elle még mindig kedvenc "zsákmányaim" egyike - mert ami új, modern és megérintő, arról tutira találsz néhány sort/bekezdést az elle-ben...

ezért örültem annak, hogy végre magyarul is olvashatom - hiszen Anyuska elküldte a legutóbbi számokat...

és ma délután szembesültem ismét - Tilda Swintonnal

és mindennemű, de legfőképpen művészi tökéletességével... legutóbb a Stephanie Delay-t láttam tőle... nem egy könnyű eset - de melyik filmje az? Ő még a Narniában is "játszik"

ad.2

nem nálunk - kettővel arrébb... a "tojós-tyúk", azaz gyalogos sáv...

ad.3

Tilda képeihez visszatérve...

neo-punk frizurát minden belevaló - - - Nőnek!!!

vacsi - szakításhoz

senkit se tévesszen meg a Szavak Szövedéke, ez a bejegyzés ERRŐL a csodás receptről szól :

ahogy ott ültünk öten a kerek asztalnál valamelyik este, nem csak származásunk, hanem kapcsolataink keverékét is át kellett gondolnom... újból...

mert van, aki menekül

egy erőszakos férj elől... 

de nem feltétlenül elég jó néhány ország határát átlépni-átutazni ehhez... vajon van-e meghatározott távolság, kilométerben kifejezve? és mennyi az elég? és jön a válás, hatalmas botránnyal és apai "nem ezt vártam tőled"-kitagadással és féléves táppénzzel  a pszichiáter igazolásával az Új Földön, majd az Új Férfi gyógyító ereje... miért vonzódik a nők legtöbbje mindig ugyanahhoz a bizonyos típushoz? miért kezdődhet el ugyanaz a Kör? újból és újból? és miért mindig a NŐ áll tovább?

mert van, aki menekül

a Szegénység elől...

és a hazautazás előtti tizedik napon kezdődik a visszaszámlálás, mert a legkisebb gyermek eddig tud visszaszámolni... 

"Anya, lehetek most hozzád nagyon komoly?"

"Hát, persze, Kicsim"

"Most már tudom, hogy mennyire nagyon szeretlek"

Lehet-e ezek után bármit is mondani? Nem lehet... tele a poggyász, semmi nekem-mindent nekik, mélybordó körömlakk, gyönyörű fehérnemű... tíz, kilenc, nyolc...

és persze itt vagyok én - aki alig pár napja még egy ismeretlen 35 éves, arcán anyajegyes férfi kezét szorítom-simogatom, az ébredésig... de mindez addig működik, míg haza nem érek...

"ott" lebomlok, darabokra török, keresem a csalás-ámítás betanult és rögzült jeleit és nem tűrök és nem hiszek...

még mindig nem megy

csak a Játék tökéletesített

hány ÉVBE tellett...

és betartom a Szabályokat, 

hiszen nem eszik húst Karácsony előtt az anyja megtisztulási szándéka miatt és tudom, hogy nyolc után már 20 perc alatt hazaér az autópályán... és azt is, hogy holnap majd számtalan levél vár majd, de... 

MÉG MINDIG NEM MEGY

ezért az "én mindent megtettem"-kedvéért ISTENI vacsit csinálok és a kedvenc boraim egyikét hűtöm be

Szezámos morzsában sült mozzarella tésztával

Amilyen pofon egyszerű, annyira isteni... 

A mozzarella golyókat kettévágjuk, sózzuk és borsozzuk, majd bepanírozzuk - liszt, tojás, szezámos-panírmorzsa... kevés olívaolajon kisütjük és papírtörlővel felitatjuk a felesleges olajat... melegen tartjuk...

Időközben kifőztem egy kis spenótos-fokhagymás szélesmetéltet és összekevertem egy nagy üveg Bertolli parmezános pariszósszal - kinek van "ilyenkor" kedve pariszószt főzni?

Tényleg, tényleg isteni!!!

én már el is mosogattam - nem érzek semmit... csak hogy a(fej)fájáscsillapítóm ismét feladta... és szánalmat

 
az ötből még kettő hiányzik... 

ŐK megpróbálták - együtt...

már az egyetem alatt jó barátok voltak, csoporttársak... de a Rendszer nem engedte őket érvényesülni és mivel a német Rendszerben egyszerűbb házasnak lenni, mint nem házasnak lenni - megpróbálták

és bevált...

de jó NEKIK!

behavazódva

egyet már biztosan tudok - ezután csak Hegyek között vagyok hajlandó élni...

A Föld mélyen alszik a Hó alatt, olykor mikor halkan szuszogva megfordul, egy pillanatra magam is elhiszem, hogy

a Béke 

és

a Nyugalom

létező...

a gyalogos forgalom a "tojós tyúk"-sávon halad - lassan, még lassabban...

ajj, hogy én milyen jókat derülök magamon...

vicces? tényleg!!!

vicces-e,

ha valakit,

mondjuk egy szöszke fürtös öt évest - hát, ki mást?,

úgy próbálunk vigasztalni a műtét és a rettegett branül szúrás előtt,

hogy

" (kukkmá') Nézd csak!! Nekem is van és nem is fájt..."

hát,

én viccesnek találtam,

a kölyök szintúgy, mert ezek után MINDENT ki akart próbálni

egyedül az asszisztensem nem találta ezt viccesnek, és azt sem, hogy egy migrénes hisztérikával kellett egész áldott nap dolgoznia... 

utoljára 16 évesen volt migrénes fejfájásom - ezek szerint még kiskorú vagyok??? vagy most mi van?

a Banktól

 

egy tíz kérdéses elégedettségi kérdőívet töltöttem ki úgy két hete - online, két átutalás között... és ma ezt hozta a futár... a "segítségemért" cserébe, képeslappal, virágtartósító-sókristállyal és fürdősóval egyetemben...

 

hát, most erre mit mondjak??

time is brain

az első továbbképzésem KülHonban - "nehéz légút" workshop

a legtrendibb, forgatható képernyős, tubussínnel is rendelkező videolaryngoscop-pal is intubáltam... 

babát, 

de kit érdekel??? 

a kérdés technikailag megoldódott - hogyan intubálható  nagggyon gyorsan egy hason fekvő eszméletlen? 

a megoldás is eszméletlen... 

ahogy Főnökasszony mondaná: "Beszarás"

ez igazán fontos az Olyanoknak, akik egy járdán szembejövő láttán nem arra gondolnak, hogy "Húú, milyen izmos a mit-tudom-én-milye" vagy "milyen szép mandulavágású a szeme"

hanem

"Húú, de gáz lehet bedugni..."

a tubust!!!

ki/küldetés

ma az öt fős lengyel-magyar-román-szlovák női team ismét útra indult, hogy az immáron 1 hónapja működő, a Város szívében dobogó és halk jazz zenéjével és kandallóival is hívogató új Kávéházát felfedezze... hatkor kezdtünk és... KisVároshoz méltóan a Kávéház hétkor zárt... 

ennyi idő alatt ötőnktől 1 capuccinóra, 2 caffee lattera (az egyik Baileys-sel), 1 csésze gyömbéres teára, 1 almalére, 6 forralt borra tellett... és elfogyott két tálka garnélával díszített mangós-uborkasali is... ami a hangzás ellenére igazán üdítő és lekhár'

a továbbállás eléggé behatárolt a 18 órai zárások miatt...

persze megint az ír (jellegű) kocsmában kötöttünk ki, ahol feltettem azt a bizonyos kérdést a 'mint a bársony' barna sörömnek, amit  egy Y-kromoszómával rendelkezőnek sosem tennék fel:

"Hogyan tudtam eddig élni nélküled?"

Kilenckor mindegyikőnknek ágyban kéne lennie - ez egy leíratlan szabály a fél ötös keléshez és az egész napos tripla-koncentráláshoz... és.... hát...

az Út - a Házig... 21 perc és 8 másodperc a keskeny gyaloglósáv miatt a járdán... már térdig ér a szűz hó...

ja, MÍNUSZ 19 EGÉSZ 2 TIZED FOK van... MÍNUSZ, nem győzöm hangsúlyozni!!!