2011. dec. 18.

Ha elindul a vonat

nem, nem esett hó éjszaka... a Horizont türkizben és rózsaszínben játszik, talán még a Nap is kisüt???

a lényeg, hogy lassan indulok Berlinbe, majd holnap reggel tovább Budapestre... 
az éjszakai szódabikarbónás tisztítás során kiesett a borostyán a fülbevalóm foglalatából... megsiratok, gyakorlatilag mindent, ami jó vagy rossz...

Kedves és lelkes Olvasók, áldott és boldog Karácsonyt kívánok


én indulok

HAZA
2011. dec. 5.

Nikolaus

munka után Túró Rudit (!!) majszolva osztottam igazságosan három részre az Anyuska által küldött szaloncukor-halmazt... egy-egy csomag a szomszédoknak, egy pedig a munkatársaknak...

persze a Túró Rudi ilyesfajta tékozlása szóba se jöhet... gyerekek ide, kiskutyák oda...


és ma tíz perc erejéig, de esett a hó...
2011. nov. 27.
ha

Koponyám magára marad
megjelölt Nyakamról
lepereg a Gyöngy

"emelj fel engem"

a Szó
akár a teleírt papír
felhasítja Bőröm
az írógép kattogása
ringat 
álomba
majd
halálba 

"emelj fel engem"
2011. nov. 18.

was ist hier los?

Csöndes társ

az idő olyan gyorsan pereg, hogy lassan nem győzöm a nyomát eltüntetni, azaz makacskodó ősz hajszálaimat kitépkedni...

nem tudom hanyadika van, azt sem néha, hogy a következő nap hétvége-e vagy a hét közepe... egyetlen pontja az origónak, hogy négy óra öt perckor az ébresztő szó mellett megjelenik-e az a másik, az a bizonyos ügyelet nevezetű... 

százkilencvenhat egész öt tized órát dolgoztam eddig... ebben a hónapban... nem tudom, hogy ez sok-e??? 

mert nincsenek napok...
tizennégy beteg van, Ők az én állandó társaságom... néma, csöndre ítélt társaságom...


Együtt

szeretném és jó volna azt írni, hogy a Csapat... de ez nem, nem az... messze sem az... ma már kilenc órakkor attól zengett magyarul az ITO, hogy kit és hogyan és milyen szavakkal küldene el a fenébe... Juli... {mussz ik da kléren? fűr sí? wirklik??} és ilyenkor csúszik az égig a szemöldököm...

azon a bizonyos múlt csütörtöki estén próbáltuk magunkat jól érezni... eléggé jól sikerült... 

a hely, amit viszont megemlítenem kötelesség - - - CSODÁS...

 
nem csak olasz estéket rendeznek (ezen vett a nem-Team részt), hanem franciát is... és csodálatos ételeket és borokat próbálhattunk ki, minden olasz manufaktúrákból való és emberi ujjak és lélek által lett alkotva, préselve, érlelve... és minden megvásárolható a pince feletti boltban... itt Aueban... igen, igen Apraja-Falván... a tonhallal töltött pici és olívaolajban eltett paprikákon és a fűszerezett málnalekváron át, ami be kell valljam, hihetetlen volt azzal a kecskesajttal, a gombával töltött tésztáig... pazar... pazar... pazar... 

Fény/kép

bátran nevezhetem a hét csúcspontjának, amikor ma munka után megnyitottam a postafiókomat és ott voltak a várva várt képek Pannástól, mindenestül... 

hisz úgy is tudod...

:(

három hete nem vezettem, pedig már olyan jól ment... reggel fél héttől dolgozom fél ötig... próbáltam poénkodni ezzel az autósiskolában, mert kötetlen a munkaidőm... bármikor kezdhetek és minél később megyek haza...

Könyv

végigpörögtem Joanne Harris Szederbor című könyvén... kellemes... de nem több... de nem is kevesebb... 

"Ha elég messzire utazol, mondogatta mindig Joe, felfüggesztesz majd minden szabályt"

van ebben valami

mért is ne???    

2011. nov. 3.

Wau(e)



nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a gyönyörű Őszt az Erzgebirgében... az aranyló avar vagy éppen az ázott és didergő Föld illatát... 

ezt a rengeteg árnyalatát az Életnek, mégha elmúló is...

Juditék voltak itt a hétvégén - nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart elhatározni magukat... szép volt... melengető a Jókedv, a kizárólag német borok, a képen szebbnek és igazibbnak tűnő Schönfels-i vár tornya... Szavak és szavak... 

és Aue az Eichert kilátójából... 


és az Érzés, hogy mégis tartozom valahová... 
de leginkább 
valakikhez



2011. okt. 13.

Andrew Davidson - A vízköpő

avagy a Beteljesedés Kapujának őrzői... a Nő szemszögéből és által...


"Ágyba hízelegni egy nőt biztonságos volt, mert a szavaim távozó lélegzetem párájával együtt elillantak, verset írni egy nőnek annyi, mint fegyvert adni a kezébe, amit később ellenem fordíthat... Csak a papír fehér tisztaságát befeketítő gyermeteg firkálmányok... akár egy csuszamlós hegy, ami préri akar lenni"


szól a Férfi, aki beszél és emlékül ír, akinek a nevét sem tudom és bár az Ő Pokoljának egyik szakaszával nyit a könyv, mégsem Ő a főszereplő... bár balesetet szenved, és bár súlyos égései miatt többször nyúzzák és roncsolják formátlan testének üszökhalmát, mégsem Ő az aki megmozdít... 

hanem a Nő... 

aki megjelenik a Férfi 'csontváz ágyánál' és gyönyörű történeteket mesél - Másokról, Róluk... mert márványbőrének érintése ismerős... hogy őrült-e vagy igaz-e, hogy évszázadok óta szeret és ápol??? 


Mit tesz a Férfi?? Mindkettőre, bár túl későn, bizonyságot keres... 

Minden, de minden szemfényvesztés... de beleolvadhatunk-e bűntetlenül a történetbe, amit egy imádott Nő suttog szeretetre éhes fülünkbe?

gyönyörű mítoszok keretében egy Nő ujjai alatt megszületnek saját Beteljesedésének Őrzői, saját Vízköpői... tépik, kifacsarják a Születések és a saját Halálának közelsége... 


ismerem ezt a Nőt, ahogy ott fekszik meztelenül, kifacsartan, a kőportól mocskosan, öntudatlanul... rászáradt az ujjaira a vér, a sajátja, ami a véső útján buggyant ki... 

ismerem ezt a Tekintetet... 

emiatt a Tekintet miatt olvastam végig a könyvet...

megsimítom Hegeimet - mert ez tesz azzá, ami vagyok... 

Ui.: a magyar borító, förtelmes
2011. okt. 11.

Mann? Mitgebracht?

mindenkit borzalmasan érdekel családi állapotom milyentelensége...

még vezetés közben is:
- Und? Mann? Mitgebracht?

a válaszom őszinte volt:
- Túlságosan bonyolult ahhoz az Életem... nem kell még egy bonyolító tényezővel több...

ez van... 
arról nem is beszélve, hogy ez a bizalmasdi még nem nagyon megy... 

még a postás is feltette ma kérdést, hogy ez most a férjem neve??
Na, azért ennyire jól nem beszélek németül!!!

és kezdeményez... és beszéltet... 

pedig a látvány valószínűleg nem beszélt önmagáért, mert az ujjam ragadt még a fügétől, amit alig bírtam a csengetés hirtelenségében lenyelni, vastag citromsárga zokni, bézs hálóing és egy hófehér, arany csíkkal díszített Nike-felső... hát, nem ez a "hódítós" ruhám...

egy szónak is száz a vége, nálamnál mindenkit jobban érdekel ez a ledigség... 
hogy mi hiányzik?

hogy valaki megegye, dicséret és akár szó nélkül is a világ legistenibb csokis pitéjét/tartját és ne kelljen egy háromnegyednyit csak úgy a kukába dobni hétfő reggel...

más??? 

elvihetne RHCP koncertre és hagyhatná, hogy minél közelebb és közelebb menjek a színpadhoz...

más???

nö.................................

az első 20km

miközben óvatosan kimanővereztem a parkolóból leendő tanárom megkérdezte, hogy van-e kérdésem a gyorstalpaló, azaz mi és hol van a kocsiban tízperces után:

- Volt már, hogy tropára tört a kocsi?
- Szakmai kérdés?
- Mi van ha elütök valakit??

nem gondoltam volna, hogy abszolút analfabétaként rögtön forgalomban vezethetek és volt persze lámpa és zebra és iskolabusz és hegyre fel és éles kanyarban jobbra le...

mindez szakadó esőben
és bár már fel sem tűnik, de németül...
2011. okt. 4.

a Lista

tétlen, huszonnégy órája tiszta fejjel meredt Ditja a lányra...nem zavarta már az az olykor erősebben jelentkező Undor, többnyire persze 

magától... 

rögzülnek a Jelek, a Hangok, minden Ágy ezek forrása... hatalmas,  

áramra kapcsolt rendszer 
lüktet 
Benne - huszonnégy órája...

bezárta az ajtót... 

Szegénykém, hitte, hogy majd tisztábban lát... hogy mindez segíthet... 
de nem így történt... 
nem lehetett...
semmi sem megy... döntenek helyette...
a Halál legfőképpen...


nem tudom

néha úgy érzi

hogy képtelen

feldolgozni

a Halál ilyenféle közelségét... 

hibáztathatnék érte mást - 

hát, persze

réges rég meg- és elbukott barátaimat, rokonaimat... bárkit... mást... Téged... vagy legfőképpen Őt

szánalmas, de elvesztett csaták tömkelege... 

olyanoké, 

a Szükségem a Szavakra nagyobb, mint... 

a Túlélés vagy irántad érzett?? 

Vágy

"elképzellek, minden éjjel másmilyennek"... 

az ócska és kopott Színházban 17 éves a primadonna... 

túl kell élnünk a napokat... 

teltházzal

majd döntenek felettem...
feletted...
pláne, Felette
a Halál legfőképpen... 

táplálkozom Mások szavaiból

mi más marad?


Julia ma lett volna 18 éves... de nem lehetett... nem lehetett...
Oliver a kettőt alig töltötte be...

ez a Lista
az Új

felettem
feletted
2011. szept. 23.

yammi

van valami buja szépsége a fügének... bár ha duzzadtsága miatt megreped, leginkább egy tengermélyi ragadozóra hasonlít... :)

így is úgy is van valami szexi benne - ahogy azok a mély, érett színek kavarognak

ezt a receptet elmentettem és vártam az alkalmat - alkalom lett, a vizsgám sikerült tegnap... 

az íze pompás... 



meg is ismétlem, ha már ekkora szünet után megint csak a mélyébe huppanok... előkészítem és hajnalban megsütöm - a váltás biztosan örül majd neki, hiszen a németek - - - imádnak reggelizni és ez a pite fenséges lesz a kávé mellé... 
2011. szept. 14.

Beígért Akkordok

12 éves volt. 

És persze imádta azt a fekete selyem, lábközépig érő, fehér pöttyös szoknyát és azt a rövid ujjú fehér blúzt, amit viselt... amit a szomszéd, Edit varrt...

az első meghívás... az első felkérés... egy általános iskola avatójára... Csajkovszkijt fog játszani... nem is játszhatott volna mást...

Ő ült egyedül a kicsinyke iskolabuszban... 

az iskola igazgatója és a felesége, akinek tűzpiros rúzsa elmaszatolódott, az első sorból mosolyogtak rá...


talán azt várták, hogy a Für Elise-t játssza majd??? ohh, ne már...

halkan kérezkedtek fel az első akkordok...

Ditja halkan, lágyan kuncogott fel benne... 

lecsukta szemhéját...és lágyan lenyomta a pedált...

***

16 évesen tökéletesnek érezte magát... 

az ujjait... 

a négy fiú nagyon kedves volt, mikor először találkoztak... pedig hideg, fagyókás eső esett azon a billentyűst-vokálost kereső Nőnapon... szombaton lett volna az a bizonyos első közös próba... 

egyetlen éjszaka alatt dallamot és utat talált a Szavak és Szövegek között és körül... pedig halkan kérezkedtek fel az első dallamok...

tökéletesnek hitte magát...

de nem lehetett ott azon a megbeszélt szombaton... sírva mondta le... mondott le mindenről... 

soha többé nem ütött le billentyűt... a szintetizátor ott állt kérlelően a sarokban... 

hetek múlva törölte le róla a port...

majd becsomagolta egy nejlonzsákba, ami ott éktelenkedett még hetekig-hónapokig a sarokban... aztán bekerült a szekrény mögé...

Ditja tombolt dühében... 
életében először borotváltatta fel a tarkóját... 

*** 

21 évesen nagyon félt. De - - - Tőle. Amit kiváltott Belőle. Ahogy anyagként formálta Ditját...  értett Hozzá...

Nagyon félt - elengedni magát. Boldognak lenni. Vele.

Csak Vele.

Örökké. Vele. 

Benne-Bennem.

- Mi lenne ha megpróbálnánk? 
- Mit is? - Ditja szemtelenül kérdezett. Túlságosan is szeretett játszani Vele. Próbálgatni. Magát. A Nőt.
- Azt a jazz-bandát? Itt vannak Debrecenben. Én trombitán, Te meg... amihez értessz... Na... próbáljuk meg...

Ditja ott ült Vele, 
helyesebben
Rajta... 

az első és egyetlen tűzpiros melltartójában... és olyan tisztán nevetett, mint azóta...



soha

Hazudik? Játszik? a Gyanú megszokott, beteges akkordjai halkan kérezkedtek fel...

most nem érdekelte

***

Lassan harminc éves lesz... sokat tanult az elmúlt években, és sokat vesztett... 

Kipróbálja magát...
Lesz, ami lesz...


Bármilyen messzire megy is a Múlt Illata szökik a pórusain át... Dallamának akkordjai halkan kérezkednek fel, minden egyes hajnalban... 

igen, igen

kettő és három között

Leipzig is aludt már


Ditja ilyenkor olyan, de olyan szemtelen...

- Menjünk vissza a Múzeumba... Lécci, lécci, lécci...

Felkuncognak a sötét hotelszobában

Szegénykém, olyan, olyan gyermek még!!! 





(ki)felejtett recept


"Az ősz megint csiklandós-szomorú,
Ragyogásos, nagy szívek a mezők..."
/Ady: Az ősz dicséreti/

 

nálunk már Ősz van... hullanak a levelek, őszinte bánattal... 

csiklandós-szomorú - hisz gasztronómia szempontból... ohh, igen, rókagomba, cékla, kelbimbó, szilva... 

tavaly ilyentájt ettem először rókagombát... vékony falemezből készült kosárkában lehet kapni - már maga a csomagolás is hatalmas élmény volt, mint az első papírdobozkából meg(ki)evett erdei szamóca, majd az áfonya, a fekete szeder...

mindenkinek kóstolnia kellene... 

csak úgy (sok-sok) vajon hirtelen megkapatva, sóval-borssal, friss petrezselyemmel és rozmaringgal fűszerezve - egy szelet pirítóson... semmi flanc, maximum egy pár csepp citromlé vagy olívaolaj... tavaly napokig éltem ezen az Ízen...

a most következő recept igazi őszi egytálétel... persze tehető bele vagy mellé hús is... de én sima, langyos zsemlénél jobbat nem tudok mellé képzelni... és egy pohár fehérbort... most éppen mátrait, mert igen, lehet ám az Erzgebirgébén ilyesmit kapni!!!

Rókagombás egytál: 

Először pucoljuk/tisztítsuk meg a zöldségeket: úgy 400 gramm rókagombát (a nagyobbakat szakítsuk meg, mert hernyósak lehetnek!), 2 sárgarépát, 2 nagy fej hagymát, 3-4 burgonyát. A burgonyát szeljük vékonyra, a sárgarépát karikára.

A két nagy fej hagymát megpirítjuk olívaolaj-vaj elegyén, megsózzuk, és megszórjuk őrölt köménnyel, majd mintegy ízfokozóként beletépdelünk 3-4 szelet, mindenképpen füstölt!, sonka- vagy baconszerűséget... miután a sonka szépen lepirult pörköltalap-szerűen megszórjuk az egészet 1tk. erős paprikával és felöntjük egy kis vízzel... ezután jöhet bele egy hámozott pari és egy paprika... mikor sűrűsödni kezd az alap, tegyük hozzá a sárgarépát és a gombát. Ne főzzük túl, úgy negyed óra bőven elég!!! Ízesítsük ízlés szerint sóval, borssal, a pari miatt egy csipet cukorral! Én tettem még bele egy kimagozott chilit is :) Majd mikor már majdnem kész habarjuk be egy kis tejszínnel az egészet... kihagyható lépés, de a később mártogatni való szaft ízesebb lesz tőle :)

Időközben főzzük meg a vékony cikkekre vágott burgonyát... Ne főzzük szét!!! Ne kezdjünk el telefonálni közben, mint ahogy én tettem!!

A rókagombás elegyet tegyük egy kivajazott jénaiba és a tetejét rakjuk ki az előfőzött krumplival... szórjuk meg petrezselyemmel és tegyük pirulásig 200 fokos sütőbe...



megéri... és időben az egész összeállítása nem tart tovább, mint a rókagomba megtisztítása... persze ebben a sütési idő nincs benne :)





2011. szept. 2.

Leipzig

Visszaértem. Hideg van, hullanak és bronzosodnak a levelek. Ez most komoly...

Hogy milyen volt az elmúlt hét? 

A továbbképzés minden (el)várásomat felülmúlta. Pontos, időben pláne :), praxis- és betegközpontú és minden a legújabb tanulmányok eredményeivel - átitatva és átadva... bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet Németországban az orvosképzés, ha a szakképzés ennyire alapos és... szinte már a tökéletességet súrolja... 
egyetlen egy kérdésben nem sikerült dűlőre jutni - mikor és milyen körülmények között hagyható egy beteg... elmenni... Szakmánk legnehezebb és legkegyetlenebb kérdése... 
bár abban a kérdésben valószínűleg egyezne a válaszom Merciével, hogy minek gondoljuk azt a 36 éves, 10-ből 10-es pasit, aki a véralvadási kaszkádot szexisnek tartja...


Ejh... Nagyon hiányzott már az efajta... Élet... az az igazi, amit harminc évesen élnem kellene... Leipzig nyüzsgő, lendületes... pezsgő... a múltszázad eleji házak mellett elfér az üvegpalota... a rengeteg picike étterem... az egymásnak olaszul átkiabáló pincérek... a nem egymás ellen, hanem egymás alá játszó utcazenészek...
és a kapualjak... az átjárók... mindegyik maga a meglepetés... belsejében hol egy csoki-különlegességeket készítő-kóstoltató-áruló boltocska, hol egy étterem, hol egy érméket gyártó manufaktúra, hol egy egyszerű és mindig akcióban áruló cipőbolt rejlik... és az átjárók falai... a legtöbbjük egy-egy képzőművészeti csoda...
a macskakőbe zárt évszázados Nyugalom és Csönd...

igen...
igen...
elvarázsolt
jólesett


Múzeumok... Sok(k), de...

Az egyiptomi múzeumban valami Furcsaság telepedett a lelkemre. (Halál)félelem? Hódolat? Alázat? Mindenből, mi érezhető, egy kicsi? Nem tudnám megmondani... De van abban valami furcsa, amikor az ember belép 
egy félhomályos, 
női, arisztokrata múmiával 
és
a kedvenc, vele eltemetett dolgokkal és állatokkal teli terembe, ahol a légkondi halk moraja is fülsüketítő... 
mert minden olyan tökéletes és félig isteni... legyen az egy szarkofág, egy karperec vagy a balzsamozó edények egyike...



Bach-Múzeum. Hmmm
Hmmm.

Én nem akartam abba a nehéz sötétítőkkel elzárt terembe bemenni. De
utasítottak rá.
És
bekuporodtam a sarokba.
A hozzám legközelebb esőbe.
Halkan kérezkedett fel az első akkord.
És ott téblábolt az a rengeteg hangszer, a lehetőséggel, hogy az előttük lévő gombot erőteljesen lenyomva kiemeljem a hangszínüket. 
Messze elkerültem a billentyűsöket.
És próbáltam nem kétségbeesetten visszamosolyogni a mindig be-bekukucskáló teremőrre. 
Aki nem bírta sokáig.
A Csöndemet.
A második részletnél se szó, se beszéd betoppant és egyetlen, de hangos körbecsoszogással benyomta, erőteljesen, az összes gombot. 

Ditja olyan hangosan visított fel Bennem, hogy szinte felhasította a bőröm.

15 éve nem játszottam Bachot. 

15 éve száradó szivacsként ültem ott a sarokban és szívtam magamba - Bachot... nem tudom, hogy a megtisztulás vagy a megkönnyebbülés könnyei voltak e azok...




Egyetlen kép augusztus 27.-éhez... Őfenségessége... egy lipcsei specialitás... linzertésztára építve... ami ropogós... a tejszínes krém két rétegét lekváros piskóta választja el... és a Mag... folyékony csokoládé... mindez pörkölt mandulával, cukrozott gyümölcsökkel és rózsaszirommal díszítve... mert gondoltam Rád... hogyne tettem volna...



El sem tudom képzelni, mennyit tudnék még írni, ha lett volna időm mindenre. De... a Sors fintora, hogy itt is, mint Drezdában, tanulnom kellett... Tegyük hozzá, okos fintora... hisz visszaértem... Hideg van. Hullanak és bronzosodnak a levelek...

Ez most komoly?
2011. aug. 24.

hogy vagyunk?

megint összepakolva és nagyon várva a szombatot, amivel kezdetét is veszi egy hetes lipcsei tartózkodásom... és továbbképeztettetésem... és szórakoztatásom :)

nagyon várom...

hogy vagyunk?

hát, a pénteki ügyelet után VALAKI eltüntette kedvenc bútorápoló törlőkendőimet, és egy másik VALAKI hétfőn reggel találta meg őket a hűtőben a padlizsánok mögött... visszaérkezésem, azaz múlthét hétfő óta ötöt ügyeltem... én vállaltam... :)

hát, így vagyunk

az abszolút K.O. határán... ami PERSZE a 82 százalékos páratartalomnak köszönhető 32 fokos melegben...
2011. aug. 10.

Dali-kiállítás, Berlin

A Galéria előcsarnokában egy hófehér zongora áll a medence közepén, belsejéből fenyőfa és "forrás" fakad. A medencét áttetsző székek veszik körül... a Látvány és Jelentés okozta könnyek miatt mindig egy kicsit hátrébb és hátrébb léptem a sorban, hogy elrendezzem magam, hisz Ditja úgy reszketett bennem, mint a nyárfalevél...

vagyunk így páran - nem igaz?

***

légy meztelen
nélkülem
Múzsám
Szirmaimtól fosztott
csontodig
Csupasz

 ***

cseppenként 
szakad le
Rólam 
a Múlt
rozsdás 
Folt 
marad 
Utánnad 

***

Vas-Ujjakkal
gyúrod 
erőtlen Időd
Nyomod 
ha marad

***
  
Hajad fürtje?
Bőröd pórusa?
Ereid nyitott váza?
Színdús Elegyed
Ketrecem    
Életre
Halálra 

***

rengeteg kép, fotó- és filmfelvétel, mind Róla, mind a Munkásságáról, a Technikáiról... és egy mókás interpretáció a második emeleten: Picasso, (örök)fiatalon, babérkoszorúval, kigombolt ingesen...