nagytakarítás van

Apám szerint ez a sok ablakpucolás már nem normális és ha ezt Ő mondja, lehet benne valami... dehát a Zellén mindig fúj a szél, ergo napról-napra egy rétegnyi sárga homokkal több az ablakokon... és hát zavarja a szemem, legfőképpen a szemem, maradjunk ennyiben...

minden egyes hazamenetel előtt nagytakarítás van... függetlenül attól, mikor volt utoljára felbolygatva a lakás... mintha bárki is be akarna jönni ide, mikor nem vagyok itthon... bár jólesik a Rendbe visszajönni...

a konyhaszekrényben nem férek a felhalmozott fűszerektől (kedvenc: egy szárított padlizsánból, fokhagymából és chiliből készült keverék, amit csak felmelegítek olívaolajban és hozzákeverem a kifőtt tésztához, húzós nap után, sajttal bőven megszórva tökéletes étek), a vörös lencsétől (kedvenc: dhal cury Delia Smith receptje alapján) és csicseriborsóból télire, mert nagyon ritkán lehet kapni (kedvenc: krémes leves belőle, csípős kolbásszal)... nem is beszélve arról, hogy gasztro-élményeim tömkelege pihen a laptopom valamelyik sarkában megörökítve, de nem bebloggolva... kezdve a fényképezhetetlen erdei gyümölcs öntettel tálalt tejberizstől, ami az elmúlt hetek abszolút sztárja, a nemcsak vizuálisan szép grillezett padlizsánig, ami gránátalmás-joghurtos öntetet kapott... 

az új és nagyobb könyvespolc még üresen tátog, most veszem észre, hogy sok olvasott, vagy sokadjára elkezdett és ismét lerakott könyvről nem is írtam... nagyon válogatós lettem... az első ötven oldal döntő... így voltam én Füst Milán: A feleségem történetével vagy Anna Gavalda: Vigaszágával... Grecsó Krisztián könyve most másodfordulós - meglátjuk... viszont újraolvastam Ulickajatól az Életművésznőket... D. Tóth Kriszta Lolával az élet című könyvét pedig egy éjszaka alatt elolvastam, hangos kacajok közepette... nagyon kellemes csalódás volt az ajándék könyv... 

A verseket nem tartom számon... olyan ez, mint egy-egy gyöngy a rózsafüzéren... az ember csak mormolja és mormolja nap-nap után... 

a könyvespolc melletti sarok még lakatlan - Pamacs nélküli helyesebben... ha minden jól alakul októberben érkezik hozzám és bedorombolja magát az Életembe...

az egyik internetes, régebben naponta többször látogatott oldal szerkesztői írásra "szólítottak" fel... mert hogy "eltűntem"... ami, nem igaz... ezt be is bizonyítottam nekik... a megjelentetést visszautasítottam... sajnálták... magamnak írok... a stílusom, hogy letisztult-e, ahogy mondták, nem tudom... majd kiderül, idővel...

más már a Csöndem... kizárom a zajokat, napoztatom a Lelkemet, miközben a félig felvert tejszín kicsordul a magas falú pohárban... szeretem ezt a kávézót... ezt a nyugodt Odút, az Íráshoz... lágy zene, puha lapok... 

messze, messze...

de Hajnalban indulok - haza...

Válasz Mercinek

"megcsináltam..."

számtalanszor mondtam ki ezt a szót, magyarul, fennhangon, kicsit azért félszegen, hajnalban és kora reggel, majd néhány perccel az osztályos átadás előtt...

"megcsináltam..."

Telt ház mellett, egy beteg Élet felett helyesen döntve, válaszra és reményre vágyakozó hozzátartozókkal körülvéve, szemhunyásnyit sem pihenve, remegő kisujjakkal és dübörgő halántékkal... 

de

megcsináltam...

29 és (jó) néhány hónap évesen egy területi kórház Ügyeletvezetője voltam... a Döntéshozó... bármilyen ügyben, bármilyen kérdésben...

kimondható ez tiszta fejjel??? félelem és önteltség nélkül?

én is el akartam érni valamit, 

akárcsak Te...

élek, napról napra, több, mint ezer kilóméterre a Családomtól, mivel az otthoni, ki nem mondható "Helyzet" más lehetőséget nem adott,

mert független akartam lenni a szüleimtől,

 

az őrjítő és nevetséges tulajdonharctól,

és tanulni akartam és Tudni, mindent ismerve és használva, ami a Szakma rendelkezésére állhat,

meg- és elszabadulni az értetlenkedő, mindent mindenkinél jobban tudó és elszenvedő, az Életet és a Munkát legfőképpen távolról ismerő, a Szülők karjába és pénztárcájába menekülő, szenteskedő, de szükség esetén legfőképpen felszívódó "Barátoktól"...

egymagam, 

gyakorlatilag üres bőrönddel és kifacsart lélekkel... de annál nagyobb Célokkal...

nekem így sikerült... 

Neked másképp, de nem kegyesebben...

a nihil állapot ma elmaradt... nem sírok, csak megállíthatatlanul könnyezem... 

igen megcsináltam, 

Mi megcsináltuk, 

és nem csak azért, mert ezt választottuk, hanem mert képesek is vagyunk rá...nem egyszer és nem is utoljára...

nekünk EZ a Hitünk... a Többi marad az "Okosabbaknak"...

krémek krémje

tény, nem jól fotózható... de annál finomabb... a padlizsánkrémek legjobbika

Hozzávalók:

- 1 nagy érett padlizsán

- 2 piros kaliforniai paprika

- 2 szál újhagyma

- 1 teáskanál édes-magos mustár

- ízlés szerint lime- vagy citromlé

- só, bors

- fél csomag zsíros feta

- 1 evőkanál vaj

A megfelezett, beirdalt padlizsánt a kicsummázott paprikákkal megsütjük, később langyosan meghámozzuk és a többi hozzávalóval összeturmixoljuk. Fogyasztás előtt egy éjszakára hűtőbe tesszük... 

ha nagyon "sűrű" lenne tegyünk bele egy-két evőkanál tejfölt.

viel Spaß!

holnap lesz életem első intenzíves ügyelete - teltház van és ez jobb nem lehet, a mai "felhozatalból" kiindulva... 

az adrenalin-szintem az egekben... 

hisz ez éltet minket... ez a mérték, ez a szint... és másnap a lecsengés bódulata... nem a pihenésé... 


ezért a sok bevállalt ügyelet... túlóra... és a 180 kilóméter per órás száguldás az autópályán...


ezért a pórusokat szétfeszítő dübörgésért...

 

okuláré

a fenti ábrán látható Móka Petit Landolt-gyűrűnek vagy Landolt-C-nek nevezi a szakirodalom

és

valószínűleg mindannyian emlékszünk erre a táblára, amit az általános iskolás szűrővizsgálatok során láthattunk és motyogtuk a nyílás irányát, libasorban, félcsupaszon, alul valószínűleg fehér harisnyásan...

szóval ez a kis Móka Peti állt a jogosítványom útjába és vezetett egyenesen a szemüveg felé... 

most akik ismernek, képzelhetik azt a kétségbeesést és azt a "legalább tizenöt évet öregedtem, egy perc alatt érzést", ami a nyakcsigolyáimra telepedett, amikor közölték, hogy akkor válasszak keretet - a több százból... én... egyedül... ügyelet után...

mindenesetre a szemüveg elkészült... és a Landolt-gyűrű is behódolt a segítségével... 

a kérdés már csak az, hogy hogy fogom én ezt megszokni... ezt a nyúlványt... ráadásul borzalmasan háziorvos-gyermekgyógyász kinézetű lettem... 

és nemrég felfedezett kancsalságomat csak fokozza, hogy mindenhol próbálok "kinézni", nehogy nekimenjek valaminek... 

szóval, hogy szemüvegben mikor fogok legközelebb szó szerint emelt fővel járni... hát...  nem tudom...

Ti látjátok azt a számot valahol? Na, mert én ezt se... akárcsak az összes többi zöld-piros tévesztő... de hál'Istennek a "babos" és legfőképpen rettegett könyvet nem rakták elém... 

Anyuska mindig azt mondja, hogy persze ebben is Apánkra ütöttünk a Kistestvéremmel - pedig, pedig... harminc éves leszek, de sose mondtam el neki, hogy ebben bizony Neki is szerepe van :) nem mertem...

was ist hier los?

sok minden... 
bár munka után nem írok, nem olvasok, nem gondolkozom - passzívan öregszem, olykor pihegve...

három hét múlva ilyenkor lassan landolásra készül majd a gép, amivel közeledem, Haza... 

addigra már túl leszek az első intenzíves ügyeletemen, a Felelősség, helyesebben a Döntés Joga már is nehezen elviselhető...

a Munka, mindig csak az...

megkérdezték tőlem többen is, hogy biztos-e, hogy mindig anesztesként dolgoztam, mert olyan jó "megérzésem" van a "miért és hogyan tovább?" - "ok-okozat" kérdéskörben a betegekre vonatkozóan... és megint csak eszembe jutott Főnökasszony, és az a mozdulat, és az a pillantás, amit ilyenkor tenne... bár nekem is hasonlóan szökik fel a szemöldököm, válasz helyett...

sokszor kaptam már szóbeli figyelmeztetést amiatt (is), hogy nem szolgálom a megszokott Rend szerint az Urakat, a líra túloldalán... hogy nem vagyok, hogy úgy mondjam 
kompromisszumképes
hát ez köztudott
ez nekem nem új...
de egy Férfi kiszolgálása és kényelme sohasem lesz előbb az "ok-okozat" elszenvedőjénél...
így van ez, 
így lettem "beprogramozva"


elkészült a szemüvegem - hétfőn megyek érte


és senki sem hiszi el, hogy évek óta először ez végre az eredeti hajszínem és nem egy kód a színpalettán... 


és olykor kifogyok a vicces válaszokból


napokra

hát, így van ez,
így lettem "átprogramozva"