Az utóbbi időben szó szerint a Semmi közepén liheg a Minden és szakmai fejlődésem, helyesebben lelki szivattatásom van nagyobb mértékben előtérbe helyezve... Pacsipajtás a Halállal...
A kocsi... A kocsi, igen, a HAJÓN van... először én is megmosolyogtam ezt a dolgot, dehát ez van... a német gazdaság és munkaerő nem elég jó a japánoknak... ha szerencsém van és nem lesz hatalmas vihar vagy még hatalmasabb tengeri/óceáni szörny, akkor hó végén itt a kocsi... és irány a világ!!! - a tenger mindenképpen...
De...
ha az Élet nagy problémái kézikönyvet kinyitjuk a száztizenhetedik oldalon, akkor papírra vésve is megbizonyosodhatunk arról, hogy igen, óriási a különbség a FÉRFI és a NŐ színpalettája között... Csekélységem ugyanis mélybordót szeretett volna - színben... olyan mélybordót, ami annak az isteni nedűnek a mélye, amelytől Ditja beindul és kócos mondatokat hajít a papírra... de erre a színre, ami a FÉRFI szerint csak úgy PIROS, minden szempontból és a nap bármelyik szakán, több, mint fél évet kell várni... bele se mertem gondolni, hogy fél év alatt... brrrrr... szóval a kocsi FEKETE lesz, a NŐ szerint, bár így is két árnyalatból kellett választani... és láss csodát, a FEKETE eme két hasonmásáról a FÉRFI percekig áradozni képes...
a kötelező is megköttetett - Ki lesz a legfiatalabb, az autót vezető személy? És a legfiatalabb NŐNEMŰ személy? - és hasonló kérdések... hogy mókus vagy macska fogja inkább szétrágni a vezetéket, vagy mit :D
és mindez persze ügyelet után - a leghatásosabb...
nagyon vágyok már haza, persze a majdnem három hetes szabadság még elérhetetlenül távolinak tűnik...
megtartottam az első előadásomat németül...
és sokadjára és újból megjavítottam a mosógépet...
mire nem vagyok képes... :D
folyt.köv.