"... amikor dühödben tüzet okádsz, a tűz mögött legalább kétszer annyi sós víz rejtőzik"
igen, fáradt vagyok - úgy nyolcvanöt éves... felüdülésként várom nemcsak a szabadságot, Klimt színeit és Álmait, Anyám örömét, hanem utánna a műtő, a Primus dorombolását is...
minél több A Halál, annál hosszabb az Út - a könnyekig, a teljes Rémületig...
bezárt Ajtók, Tükrök között, Idegenek mellett...
igen, szinte felüdülés lesz ismét a műtőben dolgozni...
az utóbbi időben éjszaka olvasom - a Csöndben, a monitorok zöld-piros-kék hullámai között próbálok fennmaradni, néha életben..
Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyve megdöbbentett, Alessandro D'Avenia Fehér, mint a tej, piros, mint a vér című könyve pedig elvarázsolt Őszinteségével...
mindig is a Hajnal Része, Egésze voltam...
"Az élet egy feleltetés, ahol olyan igazságot akarnak kicsikarni belőled, amit nem is tudsz, csak úgy teszel, mintha eszedbe jutna, hogy ne kelljen tovább kínlódnod... amíg el nem hiszed magad is, amit hazudtál, és el is felejted, hogy te találtad ki."
Ui.: Az idézetek persze Az Olasz könyvéből valók
