bele sem merek gondolni, mennyire vagyok lemaradva magamhoz képest... bár a hónapot allergiával kezdtem - a nyaralásból, helyesebben a Bükkből hazatérve gyakorlatilag ágyhoz vágott a szabolcsi parlagfűszezon és szó szerint fellélegezve léptem át Kishazám határát egy hajnali órán...
mivel a munkába csak gyorsan lehet belerázódni, ezért az elmúlt két hétben öt ügyeleten és egy kölni továbbképzésen vagyok túl...
DE
az elmúlt két hét tetőpontja ez a kiállítás volt
- 1912 Mission Moderne
100 évvel ezelőtt, ugyancsak nyár derekán volt egy kiállítás Kölnben... az akkori Újragondolók és most úgynevezett Nagyok képeivel, és ŐK mind-mind... erre a kiállításra emlékezünk most, egy évszázaddal később, az akkor is kiállított képek (sajnos) töredékével...
mégis ahogy beérek a "földrajzilag" Ausztria melletti belső terembe, és meglátom Rippl-Rónai képét, karöltve Kernstok, Márffy Ödön és Berény Róbert egy-egy képével megdobban és még mekkorát dobban a szívem... Kishazám bizony, bizony ott volt ezen a kiállításon... a Picassok, Van Goghok, Gauguinek és Cézanne-ok mellett... ott dobogott a Mi szívünk is és milyen szépen írtak rólunk... milyen elismerve...
aztán belemélyedtem Van Gogh magány-zöld szemébe...
de nem hosszan, mert azt elviselni nem lehet