az a nagy harci helyzet

hogy a mai nap után akkora az adrenalin-szintem, hogy ebből nem lesz alvás... majd farkasszemet nézek a Hajnallal... 

és bár ritkán szoktam licitálni - ma elveszítettem?, lemaradtam? egy Lettera írógépről... amilyen Hemingway-nek is volt...

hmmmmmmmm

igenis hiányzik a csöndes fejbeni Zakatolás mellett a fizikális megtestesülés... Ditja már rébuszokban beszél... talán kibaszásból töröltem azt a tizenhat gondolatot?, részletet? a jegyzettömbből, amit az utóbbi hetek böktek ki az ujjából... 

ha nem abból élnék, kezét is törném...

mert mi értelme van?

a  

Szavaknak?

a

Csöndnek?

bárminek

csak vonszoltam volna azt az írógépet

az Élet Árnyékában

mint

egy

Keresztet

fejedet lehajtom...

"Nem emlékeszem,

mit mondtál. Csak a hangodra. Mit ér a hangod?

Kert, könnyű nyári este körülöttem. Pontos.

Helyén a két tárgy közti üresség is.

Hűvösödik, mindjárt bemegyek. Megölelem, aki

benn vár a szobában. Mint egy szál pólóban ilyenkor,

fázom ebben a gyászban. És mint egy lázálomban,

félek, hogy benne égek."

Simon Márton szavai... 

engem a Csönd háromszögei közé zárt... ma megérinthettem egy másik ember valósan dobogó szívét... csodás érzés...

azóta ordítanak az idegvégződéseim

szinte már-már akkun vagyok

ilyenkor szoktak engem eladni

szememet égeti a Dátum

ahogy lehajtod szomorú - hitben égő fejed

 

ha lehetne

kitépnélek

a Földből is 

   

was ist hier los?

most fordítottam le annak a sajttortának a receptjét, amit Piszkénél találtam... és persze mindenki odáig volt érte... olyannyira, hogy el is felejtették, hogy Sacher-tortát ígértem, valamikor, öntudatlanul...

többnyire nincsenek Szavak... nem találom Köztük a helyem... viszketek Tőlük... nem tudom mikor olvastam el egy Könyvet, vagy értettem meg, amit olvasok...

Üres vagyok

kizártak a Sorok maguk közül

mennyi felesleges energiát öltem eddig a Kiejtésbe... a Magyarázkodásba... annak Reményébe

borzolnám a Fák Új, Zöld, Rügyfakasztó sörényét, ha lenne

a Főnököm azt mondta a szlovák házaspárnak az úgynevezett Mitarbeitsgesprächen, amire mindhármónkat negyedévenként kötelez, hogy mielőtt bármit is mondanának, vagy kérdeznének 

gondolják át

hogy 

honnan 

jöttek

hogy

hol

tartanának 

most

gyakorlatilag a 14 ágyhoz láncol minket... 

nincs mit mondani... nincsenek Szavak... 

az Árat

meg

fizet

em