was ist hier los?

az Idő? rohan... és magával sodor mindent, amit és akit talál... Berlin óta sok minden történt... 

nagyon - üdítő - volt a csajokkal találkozni... csak ülni és szívni magamba - az Idillt... a Hozzájuktartozás szétfeszíti még az én Csöndjeimet is... Borcsa persze nem hagyta szó nélkül - a Csöndem... A Bajt és az Okot, hogy nem beszélek... persze tudja, évek óta tudja, hogy a nem beszelés és a Csöndem... 

hogy mindenki gondolja 

azt

amit

akar

ha már a Gondolásnál tartunk... most már persze azt is Tudjuk, hogy miért voltál olyan intenzív Bennem... 

és Évus kérdése, a felfelé ívelő:

Te

tudtad?

más tudni és kimondva hallani... 

hogy megnősültél

a Tetoválás... már finomhámlok... változik a Szín... talán én magam is... a Bagolynak keresem a helyét... ohh, igen A Bagoly...

nem

nem fájt

helyesebben, amikor a fólia lehúzta az ép bőrömet - na, Az fájt

más megoldást kell keresni... 

így, 
hogy megnősültél

hogy megnősültél

hogy megnősültél

berlini búcsúcsók 2.

ahogy már Évusnak is írtam, a Jóisten orkán erejű széllel és záporral átkozta meg a mai napot - amikor kicsivel több, mint két hét után, de visszatértem az Erzgebirge lankái közé

Berlinből

nem tudom megmondani, sem elmondani hányszor álltam e kép előtt az elmúlt hetekben

hogy mit érzek,

sajnos egyik kép sem emeli ki a Google repertoárjából az igazi szépséget... a Zöld Szerelmet... a Bíbor Életet és a Sárga Ölelést... sajnos...

szóval sokat ültem a Picassok között... a sarokba tett székbe kuporodva... eldöntve, hogy milyen Színe van és lesz a Veszteségnek, az Életnek, a Rácsnak... 

sokat írtam

sokat írtam...

megkérdeztem az egyik teremőrt, hogy nem cserélne-e velem munkát, csak két hétre... elutasított...

elutasított...

félek, hogy rövid időn belül megint savanyú leszek itt, az Erzgebirge lankái között

el kell menni innen

el kell menni innen

Élni
még

egy

kicsit

berlini búcsúcsók

a Hajnal margójára

tudod, Ditja, az olyanok mint Te meg Én, nekünk nincs szükségünk Rácsokra... 

Mi építjük a MAGunk börtönét... 

a nagy újság

hogy szeptemberben szakvizsgázhatom... az Orvosi Kamara - eddig nem meg szokott módon - nagyon hamar beadta a derekát és igent mondott... bár ez egy másfél oldalas szóáradatba került... 

idegen férfiakat és nőket ringatok álomba... a maszkom alatt még mindig megmosolyogtat, hogy a férfiak mennyire másképp követelik a törődést, mint a nők... az elalvás előtti utolsó pillanat - Csodája... vagy az ébredésé...

idegen férfiak és nők ráncaiban keresem az Időt... 

olykor - - - magamat

számokban mérnek most is... kit és hogyan és hányszor

az utolsó Tél nagyon kegyes hozzám

 

egy kicsit elment az eszem...

nagyon jó ötlet volt az Év utolsó napjait Bécsben tölteni... feltöltődni... aludni... nyújtózkodni, sóhajtozni az Albertina lépcsőin... 

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

a kedvenc Matisse-képem előtt percekig álltam... a kiállítóterem, mint egy körmenet... négyszer is... ott remegek... nem vagyok képes, elmondani, hogy milyen érzés ez... végigcsodálni lassan a Bakancslistát - - - 

ezen a förtelmes német nyelven pakolom a csigolyákat,

Schiele, Matisse és a már látott kiállítások katalógusaival...

és most Bécs is olyan szerethető volt... de tényleg... találtam egy nagyon helyes kis bisztrót... magamba Magam elől menekülni...

és 

nem egyedül járok jegyzettömbbel Matisse sötétlila kegyei előtt

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

pláne, mikor január elsején megláttam, hogy az autó egyik oldalát valaki meghúzta... lehet hogy személyes??? nem, nem vagyok paranoid, azon már-már túl vagyunk... 

bár el tudnám hinni, amit a kolleganőm mondott, hogy valakiket ez bosszanthat... ahogy én élek... és itt most nem arra gondolok, hogy szombat délelőtt Janiva Magness után képes vagyok Chase and Statust hallgatni... maximum hangerővel... 

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

ma voltam a tetkós szalonban... hát, a zene isteni volt... még mindig nem találom szépnek, hogy ezeken a kölykökön több lyuk van, mit az életkoruk... összesen... nem... nem... de a zene isteni volt... két lányka is maga elé engedett... menjek csak nyugodtan... Te jó Ég, milyen kétségbeesett képet vágtak... pedig rájuk már várt Franzi a függöny mögött... 

és Á-P-R-I-L-I-S végére kaptam időpontot... hát, ez egy kicsit 

megdöbbentett

elszomorított

ohh, Te jó Ég, mi van????

hát, ez van

30.04.2014.

mert próbáltam meggyőzni Franzit, hogy ez csak egy icipici varrat... lehetne korábban??? aztán elkezdtünk beszélni arról, hogy hogyan képzelem... és mindketten rájöttünk, hogy ez nem egy icipici varrat... 

én nem túl akarok lenni rajta... hanem azóta találtam Valamit... és befészkelte magát a fejembe... nagyon... nagyon... vágyik a Bőrömre

mondom

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - - 

Apa is volt nálam

és ha Férfi lennék, azt hiszem most bajuszt ápolgatnék... és én sem venném észre hónapokig, hogy mi olyan fura a lányomon... és volna képem a vadiúj, bőrüléses, Bécs belvárosában pirosban parkoló BMW-m szélvédőjére kibiggyeszteni : 

Arzt im Dienst