ha

Koponyám magára marad

megjelölt Nyakamról

lepereg a Gyöngy

"emelj fel engem"

a Szó

akár a teleírt papír

felhasítja Bőröm

az írógép kattogása

ringat 

álomba

majd

halálba 

"emelj fel engem"

was ist hier los?

Csöndes társ

az idő olyan gyorsan pereg, hogy lassan nem győzöm a nyomát eltüntetni, azaz makacskodó ősz hajszálaimat kitépkedni...

nem tudom hanyadika van, azt sem néha, hogy a következő nap hétvége-e vagy a hét közepe... egyetlen pontja az origónak, hogy négy óra öt perckor az ébresztő szó mellett megjelenik-e az a másik, az a bizonyos ügyelet nevezetű... 

százkilencvenhat egész öt tized órát dolgoztam eddig... ebben a hónapban... nem tudom, hogy ez sok-e??? 

mert nincsenek napok...

tizennégy beteg van, Ők az én állandó társaságom... néma, csöndre ítélt társaságom...

Együtt

szeretném és jó volna azt írni, hogy a Csapat... de ez nem, nem az... messze sem az... ma már kilenc órakkor attól zengett magyarul az ITO, hogy kit és hogyan és milyen szavakkal küldene el a fenébe... Juli... {mussz ik da kléren? fűr sí? wirklik??} és ilyenkor csúszik az égig a szemöldököm...

azon a bizonyos múlt csütörtöki estén próbáltuk magunkat jól érezni... eléggé jól sikerült... 

a hely, amit viszont megemlítenem kötelesség - - - CSODÁS...

 

nem csak olasz estéket rendeznek (ezen vett a nem-Team részt), hanem franciát is... és csodálatos ételeket és borokat próbálhattunk ki, minden olasz manufaktúrákból való és emberi ujjak és lélek által lett alkotva, préselve, érlelve... és minden megvásárolható a pince feletti boltban... itt Aueban... igen, igen Apraja-Falván... a tonhallal töltött pici és olívaolajban eltett paprikákon és a fűszerezett málnalekváron át, ami be kell valljam, hihetetlen volt azzal a kecskesajttal, a gombával töltött tésztáig... pazar... pazar... pazar... 

Fény/kép

bátran nevezhetem a hét csúcspontjának, amikor ma munka után megnyitottam a postafiókomat és ott voltak a várva várt képek Pannástól, mindenestül... 

hisz úgy is tudod...

:(

három hete nem vezettem, pedig már olyan jól ment... reggel fél héttől dolgozom fél ötig... próbáltam poénkodni ezzel az autósiskolában, mert kötetlen a munkaidőm... bármikor kezdhetek és minél később megyek haza...

Könyv

végigpörögtem Joanne Harris Szederbor című könyvén... kellemes... de nem több... de nem is kevesebb... 

"Ha elég messzire utazol, mondogatta mindig Joe, felfüggesztesz majd minden szabályt"

van ebben valami

mért is ne???    

Wau(e)

nem tudom, mivel érdemeltük ki ezt a gyönyörű Őszt az Erzgebirgében... az aranyló avar vagy éppen az ázott és didergő Föld illatát... 

ezt a rengeteg árnyalatát az Életnek, mégha elmúló is...

Juditék voltak itt a hétvégén - nem gondoltam, hogy ilyen sokáig tart elhatározni magukat... szép volt... melengető a Jókedv, a kizárólag német borok, a képen szebbnek és igazibbnak tűnő Schönfels-i vár tornya... Szavak és szavak... 

és Aue az Eichert kilátójából... 

és az Érzés, hogy mégis tartozom valahová... 

de leginkább 

valakikhez