2013. febr. 27.

zsörtölődve

Otthon tegnap tíz fok volt... itt? a hatnapos, TAVASZVÁRÓ havazás utáni ködben épphogy súroljuk, tartósan, azaz egy napja, a nullát... állítólag 42 éve nem volt ennyi hó és szürke tél Németországban...

szerettem volna rászánni magam az átnyálazott, minden szombaton megérkező Nők Lapján túl, hogy tanulok egy kicsit, így a táppénz kilencedik napján...

és mi az első témakör a Főnökömtől, SZÜLETÉSNAPI ajándékként kapott könyvben? (amelyben persze Ő is megtölt egynéhány fejezetet...)

MI A STRESSZ?

Hát, szükségem van Nekem erre? 

Ma épp elég a Szürkeség.

Pont. 
2013. febr. 5.

lesz-e valaha tavasz??

már túl vagyunk több, mint két hónapnyi havon, esőn és az égből eshető halmazállapotok minden formáján és még mindig sehol a hóvirágok hófehér buksija... sehol... 

ez a tél kiszívja minden erőmet... úgy várom egyetlen, nulla fok feletti hétre, hogy azt elmondani sem tudom... 

újdonság? 

hát... mivel a szakorvosjelöltek közül én ügyelek a legtöbbet - nem sok van... intenzív álmok... a múlt héten valahol a húszas években jártam... szoknyában és harisnyában koptattam a macskaköveket... magam sem tudtam, hogy kit vagy mit keresek...  

a megkérdezésem nélkül áttették az április elejei szabimat május elejére... hisz mit számít egy hónap? hát, annyira nem számít semmit, hogy sírva mentem vissza a műtőbe... 

a következő két hónapban az urológiai "nagy"műtőben leszek, de már most kijelenthetem, hogy Norah Jones igencsak unalmas az ötödik óra után, még akkor is, ha egy osztályvezető hímnemű próbál öt órán át vokálozni mellé, aki szerint az anesztes csak arra jó, hogy habtestét élő pajzsként megóvja a röntgensugaraktól, a Blackberryjén megnyomja a zöld gombot, hogy ő a headsetjén veszekedjen, megrendeljen, rendeljen és vásároljon... 

hát, nem csak az otthoni kórházakban mennek viccesen a dolgok, higgyétek el... 

és még a Nők Lapja sem jött meg... pedig szombat óta azt várom... eddig mindig szombat délelőttönként hozta a postás, miután az ember hazamerészkedik a frissen gőzölgő zsemlék és croissantok párájából egy fárasztó pénteki ügyelet vagy nagy alvás után... a hétvége tökéletes kezdete, egy kancsó mézes tea és a friss Nők Lapja... de most semmi... semmi... semmi...

ezt a receptet már régóta szerettem volna feltenni, Stahl-féle lélekmelengető és tavaszváró...




Saláta sherry-s csirkemájjal és szőlővel 

Hozzávalók két főre:

A bundáskenyérhez: 2 tojás, 1 deci tej, só és frissen őrölt bors, kevés frissen reszelt szerecsendió, 8 darab két centis bagette-szelet

Persze jó párhuzamosan dolgozni...

A csirkemájhoz: egy nagy serpenyőben két jó löket olívaolajon elkezdek aranybarnára pirítani egy csokor karikára vágott újhagymát egy duci, lereszelt fokhagymával. Néhány perc után rádobunk 40 deka megtisztított, nagyobb darabokra vágott csirkemájat. Erősebb lángon, gyakori kavargatás és erőteljes borsozás után lesütjük a májat, maximum négy perc!!! Tilos halálra sütni!!! Ezután nem sajnálva ráöntünk jó egy deci száraz sherryt, egy nagy evőkanálnyi balzsamecet és méz is kerül rá... és két maroknyi félbevágott szőlő... és ettől a szent pillanattól kezdve nincs kavargatás, csak rázogatás, két perc összeforralás és egy jóleső sózás a végén...

A tányért megágyazzuk egy maroknyi salátával - én a madárbegy-rukkola keverékkel szeretem... aztán szedünk bőven rá a csirkemájas cuccból... higgyétek el, bundáskenyér nélkül nem az igazi...

§:)