2014. jan. 9.

egy kicsit elment az eszem...

nagyon jó ötlet volt az Év utolsó napjait Bécsben tölteni... feltöltődni... aludni... nyújtózkodni, sóhajtozni az Albertina lépcsőin... 

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

a kedvenc Matisse-képem előtt percekig álltam... a kiállítóterem, mint egy körmenet... négyszer is... ott remegek... nem vagyok képes, elmondani, hogy milyen érzés ez... végigcsodálni lassan a Bakancslistát - - - 

ezen a förtelmes német nyelven pakolom a csigolyákat,

Schiele, Matisse és a már látott kiállítások katalógusaival...

és most Bécs is olyan szerethető volt... de tényleg... találtam egy nagyon helyes kis bisztrót... magamba Magam elől menekülni...

és 

nem egyedül járok jegyzettömbbel Matisse sötétlila kegyei előtt


azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

pláne, mikor január elsején megláttam, hogy az autó egyik oldalát valaki meghúzta... lehet hogy személyes??? nem, nem vagyok paranoid, azon már-már túl vagyunk... 

bár el tudnám hinni, amit a kolleganőm mondott, hogy valakiket ez bosszanthat... ahogy én élek... és itt most nem arra gondolok, hogy szombat délelőtt Janiva Magness után képes vagyok Chase and Statust hallgatni... maximum hangerővel... 

azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - -

ma voltam a tetkós szalonban... hát, a zene isteni volt... még mindig nem találom szépnek, hogy ezeken a kölykökön több lyuk van, mit az életkoruk... összesen... nem... nem... de a zene isteni volt... két lányka is maga elé engedett... menjek csak nyugodtan... Te jó Ég, milyen kétségbeesett képet vágtak... pedig rájuk már várt Franzi a függöny mögött... 

és Á-P-R-I-L-I-S végére kaptam időpontot... hát, ez egy kicsit 

megdöbbentett
elszomorított

ohh, Te jó Ég, mi van????

hát, ez van

30.04.2014.

mert próbáltam meggyőzni Franzit, hogy ez csak egy icipici varrat... lehetne korábban??? aztán elkezdtünk beszélni arról, hogy hogyan képzelem... és mindketten rájöttünk, hogy ez nem egy icipici varrat... 

én nem túl akarok lenni rajta... hanem azóta találtam Valamit... és befészkelte magát a fejembe... nagyon... nagyon... vágyik a Bőrömre

mondom
azt hiszem egy kicsit elment az eszem - - - 

Apa is volt nálam

és ha Férfi lennék, azt hiszem most bajuszt ápolgatnék... és én sem venném észre hónapokig, hogy mi olyan fura a lányomon... és volna képem a vadiúj, bőrüléses, Bécs belvárosában pirosban parkoló BMW-m szélvédőjére kibiggyeszteni : 

Arzt im Dienst