ahogy már Évusnak is írtam, a Jóisten orkán erejű széllel és záporral átkozta meg a mai napot - amikor kicsivel több, mint két hét után, de visszatértem az Erzgebirge lankái közé
Berlinből
nem tudom megmondani, sem elmondani hányszor álltam e kép előtt az elmúlt hetekben
hogy mit érzek,
sajnos egyik kép sem emeli ki a Google repertoárjából az igazi szépséget... a Zöld Szerelmet... a Bíbor Életet és a Sárga Ölelést... sajnos...
szóval sokat ültem a Picassok között... a sarokba tett székbe kuporodva... eldöntve, hogy milyen Színe van és lesz a Veszteségnek, az Életnek, a Rácsnak...
sokat írtam
sokat írtam...
megkérdeztem az egyik teremőrt, hogy nem cserélne-e velem munkát, csak két hétre... elutasított...
elutasított...
félek, hogy rövid időn belül megint savanyú leszek itt, az Erzgebirge lankái között
el kell menni innen
el kell menni innen
Élni
még
még
egy
kicsit