Apraja/falva

az idő sokat enyhült - mínusz hat fok van és épp emiatt ónos eső esik, amitől még mókásabb közlekedni... a két sávos "tojós-tyúk"-oldalon... félreértés ne essék, egy sáv Nekünk, kétlábon és egy sáv a négylábúaknak...

a Házak színei megkoptak, de mindegyik óriási jégcsap-fogsort növesztett, amelynek veszélyes nyúlványai a tetőtértől az első emeletig merészkednek... más kerülgeti, én csodálom...

idegen vagyok még ebben a Világban

és olykor a tájszólásban is - oké, mindig...

de ezzel a nyelvvel le sem tagadhatná a (bányászati) múltját ez a vidék... hiszen reggelente glükóóf-ozunk (Glück auf!, azaz Szerencsére fel!), mint mikor a törpék bevonulnak hajnalban a... bányába... és a sok "ss" és "dr" sem teszi ezt a nyelvet kevésbé darabossá...

errefelé persze "Boldog Új Évet" is másképpen kívánunk... az alapja, az ige, a rutschen (ejtsd: rucsn), azaz csúszik... és ebből képezzük ezt a valamit...

ezért kívánok Mindenkinek 

Boldog Elrugaszkodást az Óévtől

és

Sikeres Landolást az Újévben!

ejtsd: Rucst! 

Brunonia Barry : A csipkeolvasó

azaz

"egy szavamat se higgyék, mert én mindig hazudok"

Salem, de nem az az Arthur Miller féle, hanem igenis jelenbeli, boszorkányok, nem csipkeolvasók, igaz-nem igaz?, vörös tincsek, tükör/ikrek, elajándékozott gyermek, elveszett? - nem veszett el, mert megölték, hiszek-nem hiszek?, látok, de miért? és mit? hallucináció - gyógyszermellékhatás - nem, nem az!, szeret - nem szeret - szerethetem-e?, tűz - víz, Hold/sziget, hazugság/lánc - féligazság/fonal, vágy/álom/valóság, összeáll, de gabalyodik, múltban álmodó jelen, látás/merészség

én imádtam...

 

fehérben

 

én még SOSEM kértem fehér Karácsonyt, pláne nem fennhangon  az Ég alatt 

és mégis

az álmokkal teli éjszaka után a lábszárközépig érő szűz hóban törtem egyedül utat - a Munka felé...

és tegnap egész nap havazott

és ma egész nap havazik

még sosem szakadt fel ennyi tiszta kacaj belőlem a Télben - az egész város olyan, mint egy labirintus, ott közlekedünk, ahol a hólapátolók szerint közlekednünk kellene... és a lecsiszolt hó hangosan feljajdul, beleroppan a Súlyomba -

levetni a terheket? 

levetni a terheket!!

nehéz

olyan nehéz

lábnyom sem marad utánam 

őrizzük a Föld álmát

lehet, hogy eddigi életemből az Igazi, Valós Hideg hiányzott?

mínusz tizenhét

mínusz húsz

megtanulni - nem fázni

se kívül

se belül

nehéz

olyan nehéz 

seb

"... a Szerelem

úgy terjed

Benned 

szét,

mint 

A Vér

mikor megsebesülsz..."

Boldog Karácsonyt!

elle és hóhelyzet

ad.1

bár régi mivoltához képest elreklámosodott, azért az elle még mindig kedvenc "zsákmányaim" egyike - mert ami új, modern és megérintő, arról tutira találsz néhány sort/bekezdést az elle-ben...

ezért örültem annak, hogy végre magyarul is olvashatom - hiszen Anyuska elküldte a legutóbbi számokat...

és ma délután szembesültem ismét - Tilda Swintonnal

és mindennemű, de legfőképpen művészi tökéletességével... legutóbb a Stephanie Delay-t láttam tőle... nem egy könnyű eset - de melyik filmje az? Ő még a Narniában is "játszik"

ad.2

nem nálunk - kettővel arrébb... a "tojós-tyúk", azaz gyalogos sáv...

ad.3

Tilda képeihez visszatérve...

neo-punk frizurát minden belevaló - - - Nőnek!!!

vacsi - szakításhoz

senkit se tévesszen meg a Szavak Szövedéke, ez a bejegyzés ERRŐL a csodás receptről szól :

ahogy ott ültünk öten a kerek asztalnál valamelyik este, nem csak származásunk, hanem kapcsolataink keverékét is át kellett gondolnom... újból...

mert van, aki menekül

egy erőszakos férj elől... 

de nem feltétlenül elég jó néhány ország határát átlépni-átutazni ehhez... vajon van-e meghatározott távolság, kilométerben kifejezve? és mennyi az elég? és jön a válás, hatalmas botránnyal és apai "nem ezt vártam tőled"-kitagadással és féléves táppénzzel  a pszichiáter igazolásával az Új Földön, majd az Új Férfi gyógyító ereje... miért vonzódik a nők legtöbbje mindig ugyanahhoz a bizonyos típushoz? miért kezdődhet el ugyanaz a Kör? újból és újból? és miért mindig a NŐ áll tovább?

mert van, aki menekül

a Szegénység elől...

és a hazautazás előtti tizedik napon kezdődik a visszaszámlálás, mert a legkisebb gyermek eddig tud visszaszámolni... 

"Anya, lehetek most hozzád nagyon komoly?"

"Hát, persze, Kicsim"

"Most már tudom, hogy mennyire nagyon szeretlek"

Lehet-e ezek után bármit is mondani? Nem lehet... tele a poggyász, semmi nekem-mindent nekik, mélybordó körömlakk, gyönyörű fehérnemű... tíz, kilenc, nyolc...

és persze itt vagyok én - aki alig pár napja még egy ismeretlen 35 éves, arcán anyajegyes férfi kezét szorítom-simogatom, az ébredésig... de mindez addig működik, míg haza nem érek...

"ott" lebomlok, darabokra török, keresem a csalás-ámítás betanult és rögzült jeleit és nem tűrök és nem hiszek...

még mindig nem megy

csak a Játék tökéletesített

hány ÉVBE tellett...

és betartom a Szabályokat, 

hiszen nem eszik húst Karácsony előtt az anyja megtisztulási szándéka miatt és tudom, hogy nyolc után már 20 perc alatt hazaér az autópályán... és azt is, hogy holnap majd számtalan levél vár majd, de... 

MÉG MINDIG NEM MEGY

ezért az "én mindent megtettem"-kedvéért ISTENI vacsit csinálok és a kedvenc boraim egyikét hűtöm be

Szezámos morzsában sült mozzarella tésztával

Amilyen pofon egyszerű, annyira isteni... 

A mozzarella golyókat kettévágjuk, sózzuk és borsozzuk, majd bepanírozzuk - liszt, tojás, szezámos-panírmorzsa... kevés olívaolajon kisütjük és papírtörlővel felitatjuk a felesleges olajat... melegen tartjuk...

Időközben kifőztem egy kis spenótos-fokhagymás szélesmetéltet és összekevertem egy nagy üveg Bertolli parmezános pariszósszal - kinek van "ilyenkor" kedve pariszószt főzni?

Tényleg, tényleg isteni!!!

én már el is mosogattam - nem érzek semmit... csak hogy a(fej)fájáscsillapítóm ismét feladta... és szánalmat

 
az ötből még kettő hiányzik... 

ŐK megpróbálták - együtt...

már az egyetem alatt jó barátok voltak, csoporttársak... de a Rendszer nem engedte őket érvényesülni és mivel a német Rendszerben egyszerűbb házasnak lenni, mint nem házasnak lenni - megpróbálták

és bevált...

de jó NEKIK!

behavazódva

egyet már biztosan tudok - ezután csak Hegyek között vagyok hajlandó élni...

A Föld mélyen alszik a Hó alatt, olykor mikor halkan szuszogva megfordul, egy pillanatra magam is elhiszem, hogy

a Béke 

és

a Nyugalom

létező...

a gyalogos forgalom a "tojós tyúk"-sávon halad - lassan, még lassabban...

ajj, hogy én milyen jókat derülök magamon...

vicces? tényleg!!!

vicces-e,

ha valakit,

mondjuk egy szöszke fürtös öt évest - hát, ki mást?,

úgy próbálunk vigasztalni a műtét és a rettegett branül szúrás előtt,

hogy

" (kukkmá') Nézd csak!! Nekem is van és nem is fájt..."

hát,

én viccesnek találtam,

a kölyök szintúgy, mert ezek után MINDENT ki akart próbálni

egyedül az asszisztensem nem találta ezt viccesnek, és azt sem, hogy egy migrénes hisztérikával kellett egész áldott nap dolgoznia... 

utoljára 16 évesen volt migrénes fejfájásom - ezek szerint még kiskorú vagyok??? vagy most mi van?

a Banktól

 

egy tíz kérdéses elégedettségi kérdőívet töltöttem ki úgy két hete - online, két átutalás között... és ma ezt hozta a futár... a "segítségemért" cserébe, képeslappal, virágtartósító-sókristállyal és fürdősóval egyetemben...

 

hát, most erre mit mondjak??

time is brain

az első továbbképzésem KülHonban - "nehéz légút" workshop

a legtrendibb, forgatható képernyős, tubussínnel is rendelkező videolaryngoscop-pal is intubáltam... 

babát, 

de kit érdekel??? 

a kérdés technikailag megoldódott - hogyan intubálható  nagggyon gyorsan egy hason fekvő eszméletlen? 

a megoldás is eszméletlen... 

ahogy Főnökasszony mondaná: "Beszarás"

ez igazán fontos az Olyanoknak, akik egy járdán szembejövő láttán nem arra gondolnak, hogy "Húú, milyen izmos a mit-tudom-én-milye" vagy "milyen szép mandulavágású a szeme"

hanem

"Húú, de gáz lehet bedugni..."

a tubust!!!

ki/küldetés

ma az öt fős lengyel-magyar-román-szlovák női team ismét útra indult, hogy az immáron 1 hónapja működő, a Város szívében dobogó és halk jazz zenéjével és kandallóival is hívogató új Kávéházát felfedezze... hatkor kezdtünk és... KisVároshoz méltóan a Kávéház hétkor zárt... 

ennyi idő alatt ötőnktől 1 capuccinóra, 2 caffee lattera (az egyik Baileys-sel), 1 csésze gyömbéres teára, 1 almalére, 6 forralt borra tellett... és elfogyott két tálka garnélával díszített mangós-uborkasali is... ami a hangzás ellenére igazán üdítő és lekhár'

a továbbállás eléggé behatárolt a 18 órai zárások miatt...

persze megint az ír (jellegű) kocsmában kötöttünk ki, ahol feltettem azt a bizonyos kérdést a 'mint a bársony' barna sörömnek, amit  egy Y-kromoszómával rendelkezőnek sosem tennék fel:

"Hogyan tudtam eddig élni nélküled?"

Kilenckor mindegyikőnknek ágyban kéne lennie - ez egy leíratlan szabály a fél ötös keléshez és az egész napos tripla-koncentráláshoz... és.... hát...

az Út - a Házig... 21 perc és 8 másodperc a keskeny gyaloglósáv miatt a járdán... már térdig ér a szűz hó...

ja, MÍNUSZ 19 EGÉSZ 2 TIZED FOK van... MÍNUSZ, nem győzöm hangsúlyozni!!!

nap/zárta

szóval harmadik napja havazik, az egész táj egy csudajó grafitrajzra költözött és én (talán) életemben először leplezetlen mosollyal az arcomon vonulok végig és felfelé, első nyomként a hóban... a mínusz tizenhárom fokban is izzok, melegem van... készülök a bőröm alatt...

az elmúlt napok átrendezték a Sorrendet, a mire és kire érdemes várni kérdéskörben... 

döbbenettel fogadtam a SAJÁT döntésemet, ez a több, mint 1000 kilométer IGENIS feljogosít dolgokra és meggyorsítandó a sebgyógyulás... létkérdés ez...

ezúton is szeretném megköszönni segítő-, felépítőtársaimnak:

- egy üveg 2006os spanyol bornak,

- a korábban már említett fürdőolajoknak,

- a reggeli és esti 45 perces crosstrainer-edzéseknek (Te jószagú málnabokor, bordó edzőpadom van!!! és a nappalimban!!!),

- a maximális hangerővel hallgatott Bon Jovi-összesnek,

- egy bizonyos gasztroblog ebédre serkentő receptjének,

- egy csodálatos zamatú feketének egy új kávéHÁZban a Nagyposta mellett,

- és annak a két, mindig megérkező baráti levélnek. M.-től és J.-től.. 

mire nem képes egy ügyelet utánni szabadnap - és még nincs vége!!!  

bár még nem lezárt ügy, de szeretnék már írni erről az ABLAKKILINCS-ÜGYről... 

az egész október végén kezdődött az első Nagy Hideg érkeztekor... 

szóval a Ház három emeletes, 

van a mi lépcsőházi részünkben egy ablak, ami non-stop nyitva van, a következő ún. házmesteri ablak, ami előtt non-stop két cserép muskátli didereg, ezért nem nyitható ki és van a tetőtéri ablak, ami fizikailag kinyithatatlan... 

minden emeleten három család, helyesebben lakás... 

és persze a lenti lakásokba, azaz HOZZÁM IS süvít be éjszakánként a Hideg, mert az előírt Házirend szerint a szellőztetésnek meg KELL lennie (habár csak napi egy óráról van szó fűtésidőben, nem pedig a huszonnégyszereséről...)!

én már az elkezdődött Ügybe cseppentem bele, amikor egy álmatlan hajnalon és a vízhajtó tea következtében történő fürdőszoba-látogatás után tiltakozni akartam a Hideg ellen... és ekkor szó szerint beleragadtam a lépcsőházi ablakkilincsbe, mert valaki BEMÉZEZTE... ekkor nyílt ki igazán a szemem és vettem észre a két levelet, ami az ablakpárkányra volt ragasztva. Az egyikben Ismeretlen tiltakozott az ablak bezárása és lemézezése ellen, a másik Ismeretlen persze feleselt...

aztán az ablak nyitva maradt - ablakkilincsek nélkül és persze így is fizikailag BEZÁRHATATLANná vált... aztán pár nap múlva visszakerültek az ablakkilincsek - várták a beivódást?, pavlovian? mert az ablakok csak nyitva voltak...

aztán egyszer csak BEZÁRT a Bazár - kilincsek nélkül... 

a Házmester kikészült a lekonyult virágok láttán, mert Ismeretlen követelte egy újabb levéllel, hogy szellőztessünk a második emeleten és kinyitotta az ablakot...

nálunk még mindig hiányoznak a kilincsek, de tegnap mindenki kapott egy levelet az Ingatlan Irodától, miszerint az ablakok és az ablakkilincsek nem a bérlők TULAJDONát képezik, ezért megadott határidővel szolgáltassa Ismeretlen vissza az ablakkilincseket, mert különben a lakók feljelentődnek... 

hát, itt tartunk! és ez csak egy morzsa a német milyenségből és igeidőkből... tehát lehet, hogy feljelentődöm lopás vádjában... mi lesz itt? házkutatás? motozás? ohh, ide! ide!

a mai ebéd (csodálatos) receptjét itt találtam, ízelítőként, az enyém ilyen lett egy kis spenótos szélesmetélttel, paradicsomosabban :

 

jártas valaki orvos etikai kérdésekben???

legyetek Jók, 

értem :)

h a v a z i k

azokon a napokon...

amikor egész nap megállás nélkül dolgozol, míg odakinnt megállás nélkül szakad az ónos eső - jól eső érzés az elronthatatlan szuflé-receptek tudata... 

csak érjünk egyszer haza... 

szóval két személyre:

Először is sütő bekapcs - 160 fokra... 

• Gőz fölött összeolvasztunk 50 gramm jó minőségű vajat 50 gramm, legalább 60 százalékos, darabokra tört étcsokival... az elegyet hűlni hagyjuk... 
• Két szuflé-formát kivajazunk és ki-kakaóporozunk
• Egy egész tojást és egy tojássárgáját 3 jó nagy evőkanál kristálycukorral fehéredésig verünk, majd ehhez az elegyhez öntjük a már kissé kihűlt vajas-csokis masszát... beleszitálunk 5 evőkanálnyi lisztet és elkeverjük - óvatosba!
• A kész elegyet elosztjuk a szuflé-formákba és az előmelegített sütőbe tesszük 12 percre.

Ez a recept, moelleuox néven található meg Gordon Ramsay Csak könnyedén című szakácskönyvében...

Tálalás : én meglocsoltam egy kis Amarettoval, a másikat holnap fogom kisütni, a hűtőben nem lesz semmi baja addig... és belemerülök egy kád forró, narancs- és levendula-olajos vízbe... 

törlesztve

Időtlenül röppent el a mai nap is, csak Hold ablakon átszűrődő pamacsa jelzi, hogy egy újabb Nap közeleg - lassan, alattomos csöndességgel... először azt hittem, hogy valaki a szomszédos házban égve hagyta a villanyt...

egy éve ilyenkor kezdtem belelendülni a Szász Bürokrácia ellen folytatott harcba... 314 levél őrzi ennek (mai napig) igazát... mindez négy kínkeserves hónap alatt, aminek végén... azt az állapotot senkinek sem kívánom... sírógörcsök és nikotin... minden egyes levél megérkezte előtt, közben és után... 

megküzdöttem azért, hogy itt legyek... és lassanként meg is fizetek érte...

az elmúlt hét csütörtökén altatott 1 éves (persze szöszke-fürtös) fiúcska, bár öten vigyáztak rá, egyértelmű jelét adta annak, hogy én legyek az, aki ölbe veszi... még mindig mulatságosnak tartom, hogy a német Ridegség a homloka közepéig vonszolja szemöldökét annak láttán, ahogy a betegekkel - kommunikálok... mert én bizony fel-alá mászkáltam a szöszke fiúcskával a műtőben... és nagyon gyorsan felszáradt az a két hatalmas krokodil-könnycsepp... 

jelenleg nagy dilemmában vagyok, valószínűleg megint ki fogom húzni egy kalapból, hogy mit tegyek : tavasszal macska vagy jogsi, a kinézett autóval egybekötve?

a négy hónapja itt dolgozó román lány sírva panaszolta az öltözőben, hogy az otthoni barátai nem írnak, nem jelentkeznek, vagy ha mégis, három szavas leveleket kap... "mi", akik úgymond már túl vagyunk minden szempontból a "próbaidőn" összenéztünk és válaszok nélkül megsimogattuk - mindannyian...

amint mondtam, lassan megfizetek érte... 

mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok itt boldog...

vagy/is?

egy dolgot mindig is tiszteltem a német kultúrában és ezzel volt a legkönnyebb "azonosulni" is - korán kelés-korán fekvés... hétvégén is...

ennek megfelelően negyed hétkor már túl voltam az első feketén és a híreken, nyolcra ki volt takarítva a lépcsőházban és végre elértük a házirend azon időpontját, amikor is hangosan hallgathatok zenét... 

http://www.youtube.com/watch?v=4V_oNU89c-g&feature=related

az utóbbi napokban feljárok a padlásra, nemcsak a ruhaterítés miatt, hanem egy kiadós relaxálásnak is felér ha az ablakpárkányon ülhetek, beláthatom a Hegyeket és hallgathatom a Langyos Csöndet a második napos Esőben... most is épp ezen okból kifolyólag nem talált a SzomszédAsszony... csak egy cetli  várt az ajtón - levelem van nála...

a borítékot nagyon is ismerem, 

hiszen én küldtem megcímezve, bélyeggel... szeptember 15.-én lett feladva - 10 perces bocsánatkérés "a férjem elkeverte"-dolog miatt... 

végre magam...

a keltezés szerint A Dolgok Történése előtt lett feladva - Vica kapkodva adhatta fel... többször is belenéztem a borítékba, hátha az, amire vágyom hónapok óta mégis benne van... de nem volt... csak egy "eredeti" Sacher-torta recept, amit egy szakácskönyvben talált...

ami az Ő kedvence - de nem az enyém

hetekig, hónapokig vártam rá - - hogy megértsen, hogy most RÁ és HOGYAN van szükségem... de nem így lett... másképp... megdöbbentve - engem

és persze Ő fordult el a Döbbenetben, 

amit Ő okozott

most negyed tizenkettő múlt - szürcsölöm a második kávét, hormonszintem és idegeim érdekében... kész az ebéd... kitakarítva a lakás... mert bármennyire is fáj - - - az Élet(em) megy tovább

én megtettem, amit tehettem - - - Te jössz... mert nem csak Szavak hiányoznak, de Tettek is... az Ígéreteidhez...

hír/ad/ás

http://www.youtube.com/watch?v=LRnNOKDnCH0

gyönyörű itt az Ősz (is)... 

a fagyos reggeleken a Hegyek mögött erőlködik a Nap/Fény, beborítja az Eget verítékének türkízével, piszkos rózsaszínével, aranyló sárgájával... olykor mindegyikével... ilyenkor kicsit belehalok a Szépébe... 

a Fák lassan, bólogatva vetkőznek meztelenre... avar-takaró a földön... mézes tea a termoszban, a kézben... 

ma el szerettem volna menni - szaunázni... akkora lelkesedéssel vágtam bele a narancsbőrtelenítésbe, hogy igazán rosszul esett, amikor a pénztáros hölgy leplezetlen mosollyal közölte, hogy "Ma FÉRFINAP van!" és a hirdetőtáblára mutatott, ahol kikereshetem, hogy mikor is van az a bizonyos délután, amikor csak nők... csak mi...  és a narancsbőr... hát, ezt igazán nem vártam "ettől" a német társadalomtól - tudniillik még a nyáron, a kertben, a ruhaszárító köteleink alatt pucérkodtak a Ház 50 fölötti lakói... 

jövő héten "szimulátor-tréningre" vagyok köteles menni... egy köldöktől felfelé műanyag valamit kell majd "elaltatnom" és ha produkál és rosszalkodik, vagy éppen felül a műtét kellős közepén - - - "kezelnem"... helyesebben felülni nem tud, mert nincs is mivel...

olyan sok felesleges dolgot teszünk meg az Életben... 

még keresni sem kell

Ady Endre: Könyörgő, májusi levél

"...Je sais ton coeur, mon coeur...":
a csak egy Asszonynak küldöm

Szívem ütném rá pirosan e virágos,
Alkonyi kékbe burkolt, de szomorú
S bágyadt írású, májusi napra.

De levelem, mire elérne, virradna
És félénk fakulók a mi betűink.

Titkokat küldenék, küldeném magam,
Ki itt állok, mióta a szemedben
Sorsom villant és százszor szenvedetten
Szenvedem a te oldatlan sorsod,
Titkod és sorsom, sorsod és titkom.

Május diktál és nem tudom, hogy mit mond,
Csak azt tudom, hogy elmentél hamar,
Hogy jó szemeddel oly kicsinyig néztél,
Föl se mentettél, pörbe sem idéztél,
Titkunk titok és a pörünk pihen
És múltjaink dermedik a Napot.

Ha azt mondom, hogy mégis te vagy a Kezdet,
Látom, ahogy a homlokodon
Ezer gyanú méltó fájdalma reszket
S hogy a szemed távolban is bezárod.

S én künnrekesztve dideregve várok
És félek is, hogy a szemedbe fogadsz.

Nagyon látsz majd és kegyelem nélkül látsz
És könnyeiddel vegyülve megtudom,
Hogy kit siratsz, mit siratsz, meddig
Félsz még és miért kell neked félned.

Jaj, az a május, ez az Élet,
Jaj, mi két ember, akik félünk,
Holott titkunk miénk s a bátraké a Sors.

Olyan csodásan kezesek a titkok
Fogózzon a szívembe a szíved
S ne átkozz semmit, ami elmúlt
S úgy várd a késő üdvösséget.

Az elfáradt szívek is szépek
S áldottak az ölelő zokogások.

És meg ne ríkkasson a levelem,
S a május: ne sírj, mert sírok én.

így kell ezt csinálni...

mindenkinek csak ajánlani tudom Baráth Katalin A fekete zongora, mint ahogy az már a csodás borítón is szerepel, "krimijét"... minden téren kárpótolt ez a Budapest-Drezda vonatúton elolvasható könyvecske, mert az elmúlt hónapok "felhozatala" - - - hát, sok minden/ki szinte említésre sem méltó...

aki viszont szereti a (múlt) század eleji hangulatot, ízes magyarsággal, szókimondva, olyan kicsit Jókaisan, kicsit Agathésan... 

és persze, akinél Ady szóba kerül, főleg így, "fekete zongorásan", az rossz ember nem lehet... 

még sírtam is... mikor a főhősnőnk azzal a bizonyos L.-lel átmegy arra a bizonyos szegedi felolvasóestre... amikor először hangzott el, Ady szájából, Az elbocsátó szép üzenet - - - átka? áldása? és elképzeltem... azokat a gyönyörű váró-barna szemeket, ahogy az a rakoncátlan barna fürt újra a homlokát árnyalja, miközben beleremeg a Csönd a Szavaiba... ahogy megremegnek közben nikotinsárga ujjai is... ahogy érzi a lila orgona-parfümöt, amit magán visel... ahogy Lédát is magán viseli... ahogy gyönyörű-betegen kiviharzik a Döbbenetben... amit okozott...

ez az a könyv, amire a magamfajta, Bolond Nő, azt mondja : még... és szerencsére úgy tűnik - - - megtehető... a Művésznő hasonló nevű blogján...  

Ui.: mindenkit kérnék arra, hogy a fennt nevezett Ady-vers után olvassa el a Könyörgő, májusi levelet... ami évekkel később, ugyanazon a napon íródott...  és hiába folytatása, kiegészítése, mégis kevésbé ismert... persze - - - ugyanannak a Nőnek...  ki másnak?

az új Niffenegger

szó szerint megküzdöttem vele - no nem azért, mert a megrendelt könyv angol nyelvezetű... hanem mert nem az a "letehetetlen", mint az előző, az első, Az időutazó felesége... 

megérkezik persze ez az érzés is - a 280. oldal után, de akkor aztán... huhhh...

szóval a könyv azzal kezdődik, hogy egy 20 éve egymással nem beszélő ikerpár egyik "sejt"je, Elspeth, meghal... minden vagyonát és a londoni Highgate temető melletti lakását testvérének tükör-ikrei hagyja, akik bár húsz évesek, de fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek az életükkel... és a lányok , Julia és Valentina, elutaznak Londonba... és megismerkednek a Ház lakóival... Roberttel, aki az elhunyt nő szeretője, az elhagyott és agorafobiás-kényszerbeteg férjjel, Martinnal... és a házát elhagyni nem tudó  - - - Elspeth-tel... és ekkor kezdődik a bonyodalom...

a hosszúra sikeredett bevezetésben megtudhatunk mindent a szereplőkről - hogy megértsük kéréseik és döntéseik miértjét... 

és itt van ez az érdekes kapocs az ikrek között... hisz még a könyvben sincs tartósabb emberi kapcsolat ennél... 

bevallom, sokszor le akartam tenni a könyvet, részletes beszámolói miatt - emberekről és tönkrement és tönkretett kapcsolataikról, Londonról, a Highgate temető történeteiről... de ragaszkodtam, akartam tőle valamit... valami kapaszkodót, valami választ - igaz a kérdés labilis...

megérkeznek

a meredt, olykor fagyos Döbbenetbe (amit Vica okozott) lassan  be- és megérkeznek a Szavaim... melegedő, kipirult arccal formálják (újra) a Mondatokat... édesen maradnak a közelemben...

a Könyveim is megérkeztek - annyira vártam már a "lerendeltet", hogy a Lázat a több órányi könyvesbolt-feeling és a roskadozó táskák sem enyhítették tovább... 

sejthető volt, hogy valahogy "nehezebb" lesz, most visszamenni :) fizikailag pláne... 

szóval az sem érdekelt, hogy a postás simán letegez vagy hogy mennyi volt az a borravaló, amit automatikusan eltett magának a visszajáróból vagy hogy fordított (már megszokott) sorrendben vésem a nevem - aláírva... az érzés számít - feltépni a pakkot... 

és Niffenegger új regénye próbálkozik, próbálkozik, bár már jó ideje nagyon erős "Végnek" kell ott történnie, hogy meggyőzzön... 

de nézzétek mit olvastam most helyette...

Zalán Tibor "dünnyögés, félhangokra" című verseskötete nem csak vizuálisan szép... 

Vág a hideg csonkolt a város

fedetlen fővel indul Magához

rántja Tűnik bársony nesz inog

Ropog a jég A lét most törni fog

*

Langyos jázminok tapsikolnak

megismered a fájdalmat holnap

amikor felad aki bújtat

játszod sértetten a nyomorultat

holott ez is belőled való

ahogy alacsony felhőkből a hó

*

Én meg bántalak pedig jó vagy

zajos mondatban a néma szó vagy

amit ha kimond a léha száj

úgy hullsz alá mint a meglőtt sirály