2010. nov. 25.

nap/zárta

szóval harmadik napja havazik, az egész táj egy csudajó grafitrajzra költözött és én (talán) életemben először leplezetlen mosollyal az arcomon vonulok végig és felfelé, első nyomként a hóban... a mínusz tizenhárom fokban is izzok, melegem van... készülök a bőröm alatt...

az elmúlt napok átrendezték a Sorrendet, a mire és kire érdemes várni kérdéskörben... 

döbbenettel fogadtam a SAJÁT döntésemet, ez a több, mint 1000 kilométer IGENIS feljogosít dolgokra és meggyorsítandó a sebgyógyulás... létkérdés ez...

ezúton is szeretném megköszönni segítő-, felépítőtársaimnak:
- egy üveg 2006os spanyol bornak,
- a korábban már említett fürdőolajoknak,
- a reggeli és esti 45 perces crosstrainer-edzéseknek (Te jószagú málnabokor, bordó edzőpadom van!!! és a nappalimban!!!),
- a maximális hangerővel hallgatott Bon Jovi-összesnek,
- egy bizonyos gasztroblog ebédre serkentő receptjének,
- egy csodálatos zamatú feketének egy új kávéHÁZban a Nagyposta mellett,
- és annak a két, mindig megérkező baráti levélnek. M.-től és J.-től.. 

mire nem képes egy ügyelet utánni szabadnap - és még nincs vége!!!  

bár még nem lezárt ügy, de szeretnék már írni erről az ABLAKKILINCS-ÜGYről... 
az egész október végén kezdődött az első Nagy Hideg érkeztekor... 
szóval a Ház három emeletes, 
van a mi lépcsőházi részünkben egy ablak, ami non-stop nyitva van, a következő ún. házmesteri ablak, ami előtt non-stop két cserép muskátli didereg, ezért nem nyitható ki és van a tetőtéri ablak, ami fizikailag kinyithatatlan... 
minden emeleten három család, helyesebben lakás... 
és persze a lenti lakásokba, azaz HOZZÁM IS süvít be éjszakánként a Hideg, mert az előírt Házirend szerint a szellőztetésnek meg KELL lennie (habár csak napi egy óráról van szó fűtésidőben, nem pedig a huszonnégyszereséről...)!

én már az elkezdődött Ügybe cseppentem bele, amikor egy álmatlan hajnalon és a vízhajtó tea következtében történő fürdőszoba-látogatás után tiltakozni akartam a Hideg ellen... és ekkor szó szerint beleragadtam a lépcsőházi ablakkilincsbe, mert valaki BEMÉZEZTE... ekkor nyílt ki igazán a szemem és vettem észre a két levelet, ami az ablakpárkányra volt ragasztva. Az egyikben Ismeretlen tiltakozott az ablak bezárása és lemézezése ellen, a másik Ismeretlen persze feleselt...

aztán az ablak nyitva maradt - ablakkilincsek nélkül és persze így is fizikailag BEZÁRHATATLANná vált... aztán pár nap múlva visszakerültek az ablakkilincsek - várták a beivódást?, pavlovian? mert az ablakok csak nyitva voltak...

aztán egyszer csak BEZÁRT a Bazár - kilincsek nélkül... 

a Házmester kikészült a lekonyult virágok láttán, mert Ismeretlen követelte egy újabb levéllel, hogy szellőztessünk a második emeleten és kinyitotta az ablakot...

nálunk még mindig hiányoznak a kilincsek, de tegnap mindenki kapott egy levelet az Ingatlan Irodától, miszerint az ablakok és az ablakkilincsek nem a bérlők TULAJDONát képezik, ezért megadott határidővel szolgáltassa Ismeretlen vissza az ablakkilincseket, mert különben a lakók feljelentődnek... 

hát, itt tartunk! és ez csak egy morzsa a német milyenségből és igeidőkből... tehát lehet, hogy feljelentődöm lopás vádjában... mi lesz itt? házkutatás? motozás? ohh, ide! ide!

a mai ebéd (csodálatos) receptjét itt találtam, ízelítőként, az enyém ilyen lett egy kis spenótos szélesmetélttel, paradicsomosabban :

 
jártas valaki orvos etikai kérdésekben???
legyetek Jók, 
értem :)


2010. nov. 15.

azokon a napokon...


amikor egész nap megállás nélkül dolgozol, míg odakinnt megállás nélkül szakad az ónos eső - jól eső érzés az elronthatatlan szuflé-receptek tudata... 

csak érjünk egyszer haza... 

szóval két személyre:

Először is sütő bekapcs - 160 fokra... 
  • Gőz fölött összeolvasztunk 50 gramm jó minőségű vajat 50 gramm, legalább 60 százalékos, darabokra tört étcsokival... az elegyet hűlni hagyjuk... 
  • Két szuflé-formát kivajazunk és ki-kakaóporozunk
  • Egy egész tojást és egy tojássárgáját 3 jó nagy evőkanál kristálycukorral fehéredésig verünk, majd ehhez az elegyhez öntjük a már kissé kihűlt vajas-csokis masszát... beleszitálunk 5 evőkanálnyi lisztet és elkeverjük - óvatosba!
  • A kész elegyet elosztjuk a szuflé-formákba és az előmelegített sütőbe tesszük 12 percre.

Ez a recept, moelleuox néven található meg Gordon Ramsay Csak könnyedén című szakácskönyvében...

Tálalás : én meglocsoltam egy kis Amarettoval, a másikat holnap fogom kisütni, a hűtőben nem lesz semmi baja addig... és belemerülök egy kád forró, narancs- és levendula-olajos vízbe... 

2010. nov. 14.

törlesztve

Időtlenül röppent el a mai nap is, csak Hold ablakon átszűrődő pamacsa jelzi, hogy egy újabb Nap közeleg - lassan, alattomos csöndességgel... először azt hittem, hogy valaki a szomszédos házban égve hagyta a villanyt...

egy éve ilyenkor kezdtem belelendülni a Szász Bürokrácia ellen folytatott harcba... 314 levél őrzi ennek (mai napig) igazát... mindez négy kínkeserves hónap alatt, aminek végén... azt az állapotot senkinek sem kívánom... sírógörcsök és nikotin... minden egyes levél megérkezte előtt, közben és után... 

megküzdöttem azért, hogy itt legyek... és lassanként meg is fizetek érte...

az elmúlt hét csütörtökén altatott 1 éves (persze szöszke-fürtös) fiúcska, bár öten vigyáztak rá, egyértelmű jelét adta annak, hogy én legyek az, aki ölbe veszi... még mindig mulatságosnak tartom, hogy a német Ridegség a homloka közepéig vonszolja szemöldökét annak láttán, ahogy a betegekkel - kommunikálok... mert én bizony fel-alá mászkáltam a szöszke fiúcskával a műtőben... és nagyon gyorsan felszáradt az a két hatalmas krokodil-könnycsepp... 

jelenleg nagy dilemmában vagyok, valószínűleg megint ki fogom húzni egy kalapból, hogy mit tegyek : tavasszal macska vagy jogsi, a kinézett autóval egybekötve?

a négy hónapja itt dolgozó román lány sírva panaszolta az öltözőben, hogy az otthoni barátai nem írnak, nem jelentkeznek, vagy ha mégis, három szavas leveleket kap... "mi", akik úgymond már túl vagyunk minden szempontból a "próbaidőn" összenéztünk és válaszok nélkül megsimogattuk - mindannyian...

amint mondtam, lassan megfizetek érte... 

mégis hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok itt boldog...

2010. nov. 7.

vagy/is?


egy dolgot mindig is tiszteltem a német kultúrában és ezzel volt a legkönnyebb "azonosulni" is - korán kelés-korán fekvés... hétvégén is...

ennek megfelelően negyed hétkor már túl voltam az első feketén és a híreken, nyolcra ki volt takarítva a lépcsőházban és végre elértük a házirend azon időpontját, amikor is hangosan hallgathatok zenét... 

http://www.youtube.com/watch?v=4V_oNU89c-g&feature=related

az utóbbi napokban feljárok a padlásra, nemcsak a ruhaterítés miatt, hanem egy kiadós relaxálásnak is felér ha az ablakpárkányon ülhetek, beláthatom a Hegyeket és hallgathatom a Langyos Csöndet a második napos Esőben... most is épp ezen okból kifolyólag nem talált a SzomszédAsszony... csak egy cetli  várt az ajtón - levelem van nála...

a borítékot nagyon is ismerem, 
hiszen én küldtem megcímezve, bélyeggel... szeptember 15.-én lett feladva - 10 perces bocsánatkérés "a férjem elkeverte"-dolog miatt... 
végre magam...

a keltezés szerint A Dolgok Történése előtt lett feladva - Vica kapkodva adhatta fel... többször is belenéztem a borítékba, hátha az, amire vágyom hónapok óta mégis benne van... de nem volt... csak egy "eredeti" Sacher-torta recept, amit egy szakácskönyvben talált...
ami az Ő kedvence - de nem az enyém

hetekig, hónapokig vártam rá - - hogy megértsen, hogy most RÁ és HOGYAN van szükségem... de nem így lett... másképp... megdöbbentve - engem
és persze Ő fordult el a Döbbenetben, 
amit Ő okozott

most negyed tizenkettő múlt - szürcsölöm a második kávét, hormonszintem és idegeim érdekében... kész az ebéd... kitakarítva a lakás... mert bármennyire is fáj - - - az Élet(em) megy tovább

én megtettem, amit tehettem - - - Te jössz... mert nem csak Szavak hiányoznak, de Tettek is... az Ígéreteidhez...
2010. nov. 2.

hír/ad/ás


gyönyörű itt az Ősz (is)... 
a fagyos reggeleken a Hegyek mögött erőlködik a Nap/Fény, beborítja az Eget verítékének türkízével, piszkos rózsaszínével, aranyló sárgájával... olykor mindegyikével... ilyenkor kicsit belehalok a Szépébe... 
a Fák lassan, bólogatva vetkőznek meztelenre... avar-takaró a földön... mézes tea a termoszban, a kézben... 

ma el szerettem volna menni - szaunázni... akkora lelkesedéssel vágtam bele a narancsbőrtelenítésbe, hogy igazán rosszul esett, amikor a pénztáros hölgy leplezetlen mosollyal közölte, hogy "Ma FÉRFINAP van!" és a hirdetőtáblára mutatott, ahol kikereshetem, hogy mikor is van az a bizonyos délután, amikor csak nők... csak mi...  és a narancsbőr... hát, ezt igazán nem vártam "ettől" a német társadalomtól - tudniillik még a nyáron, a kertben, a ruhaszárító köteleink alatt pucérkodtak a Ház 50 fölötti lakói... 

jövő héten "szimulátor-tréningre" vagyok köteles menni... egy köldöktől felfelé műanyag valamit kell majd "elaltatnom" és ha produkál és rosszalkodik, vagy éppen felül a műtét kellős közepén - - - "kezelnem"... helyesebben felülni nem tud, mert nincs is mivel...

olyan sok felesleges dolgot teszünk meg az Életben...