ismét S.P.

a kötet, a Szavak, 

annyira szép, hogy az csak fájni tud...

Ted Hughes Születésnapi levelek c. kötete is megérkezett - a vallomás a Csönd után...

mindkettő angolul, 

a véletlenszerű 'félreérzések' kizárásának céljából...

Tulipánok (részlet)

A tulipánok túl nyugtalanok, itt tél van.

Nézd, milyen fehér minden, csöndes, hófödte.

Tanulom a békém, fekszem egyedül, csöndben,

Mint a fény a fehér falakon, az ágyon, e kézen.

együtt mennénk

azaz válasz egy születésnapi 'Dolce Vita' felhívásra...

Kedves Szülinapos!

Boldog és látogatókban, receptekben gazdag negyedik Életévet kívánok! Magam és Vica barátném nevében is köszönöm a meghívást születésnapi zsúrodra, ahol már roskadozik az asztal a Finomságok alatt...belestünk ám az ablakon! :)

ez a recept hetek óta érlelődik, érzések, emlékek és recept-morzsák között - - - lassan formálódott bennem, mint ahogy a legjobb raguk kulcsszava is: lassú tűzön...

én is olvastam a felhívásodat, Vica barátném is olvasta és bár mindketten kóros Időhiányosok vagyunk...

elhatároztam, 

meglepem 

Őt is,

Téged is

és

IGENIS 

elmegyünk arra a zsúrra...

milyen szép szó a Barátság...

Fogadd tehát szeretettel Tőlem ezt a receptet negyedik éved alkalmából!

Mandulás tortácskák kávés mascarpone-krémmel

A tortácskák tésztája egy pille-könnyű mandulás-joghortus muffin tészta, bögrével kimérhetően... hát kell ennél több?

Tehát a légkeveréses sütőt 175 fokra előmelegítem.

Összekeverem a 'nedves' hozzávalókat egy tálban, amik:

3 tojás

1 pohár joghurt (150 gr)

1,5 pohár cukor (nálam felényi barna cukor és volt benne egy csomag vaníliás cukor is)

1/4 pohár olaj (ne legyen karakteres)

1 pohár tej

Miután az elegy kicsit felhabosodik beleszitálom a 'száraz' hozzávalókat, amik:

1 csomag sütőpor

2 pohár liszt (nálam fele kukoricaliszt)

1 pohár finomra őrölt mandula

A masszát kivajazott muffinformákba töltögetem (sorry, ki nem állhatom azokat a kapszlikat). 20-25 perc alatt kisütöm, majd 10-15 percig állni hagyom a meleg formában - így könnyebben kiszedhetőek.

A kávés mascarpone-krémhez egy kis doboz mascarponét (250 gr) kikeverek 9-10 evőkanálnyi igazi, kihűlt feketével, ízlés szerinti cukormennyiséggel (2 evőkanál nálam, mert édesen sem szeretem), két 'löttyintés' amaretto likőrrel.

A krémet a tortácskákra halmozzuk - mivel én eltüntettem idő előtt az étcsokoládéval bevont kávészemeket, díszítésként csoki-kávészem került a tetőre.

 

UI.: Vicus minden Ízed itt van benne, a Zöld Konyha emlékére... de ugye jössz Velem?

29

betöltve... veszélyes sebességgel száguldok a harmadik x felé... brrr...

ügyelet átadás, pékségBE, "Kakaosahnetorte" ki, hazariszálás, ajándékcsomag a küszöbön, meglepve, még jobban meglepve, sírdogálva, tortacsoda méreteinek lemérése, lapozgatás, sírdogálás, szundika, séta, napsütés, még több napsütés, a Föld hatalmas fogatlan szájával elnyelte az összes havat, postaláda, csomag és képeslap, hegyén-hátán, sírdogálás, fel kell hívnom, szavak, szavak, szavak...

és mégis ezek között a Sorok között bújkálok, ezzel leptem meg Magam

Ted Hughes : A gondolat-róka

Éjféli percben erdőt képzelek:

Valami más is él itt.

Nem az óra magánya csak

S e tiszta lap, mit ujjam illet.

Csillagot nem mutat az ablak:

Valami közelebbi,

Bár a magányban mélyebb,

A magányba belép.

Puhán, mint a sötét hó, fagyos

Rókaorr avart, ágat érint,

Két szem szolgál egy mozdulást,

Mely most megint, megint, megint

Éles mintát nyom fák között

A hóra, s egy fürkész, sánta árny

Tönk mellett, vápában lapít,

Egy testé, mely tisztásokon

Mer átsuhanni, szem

Táguló, mélyülő zöldje,

Ragyogón, összeszedetten

Jön, hisz épp ez a dolga

Hirtelen meleg, vad rókabűz - 

A fej sötét üregébe lép

Csillagtalan az ablak, óra neszez,

Teleírva a lap.

 

ismét

az Alberodán...

 

Mitch Albom : Csak egy kis hit kell

Már-már lelkiismeret furdalásom van, mert zsinórban a harmadik jó könyvet olvasom, de erről a könyvről nem igazán lehet írni - olvasni kell és tanulni... reményt csiholni a mindennapok hézagaiba... tanulni a nyolc évet átfogó történetből, de legfőképpen a könyvben szereplő Emberektől...


Mert van-e valaki az Életedben, akinek feltennéd a Kérdést?

"Hajlandó vagy-e elmondani majd a búcsúztatómat?"

"Gyerekkoromban őszintén hittem, hogy létezik az Élet Könyve, egy hatalmas, poros jószág valami mennyei könyvtárban, amelyet Isten évente egyszer, az Engesztelés Napján végiglapoz, és arany pennával kipipálja: X, klikk, te élni fogsz, Y te nem. Mindig rettegtem, hogy nem imádkoztam kellő odaadással, nem csuktam be elég szorosan a szemem, és emiatt nem sikerült jó helyre irányítanom az Úr pennáját.

Mi az a halálban, amitől a legjobban félnek az emberek? - kérdeztem a Rebbétől.

- Hogy mitől félnek a legjobban? - gondolkodott el. - Nos, például attól, hogy mi történik velünk azután? Hová kerülünk? Olyan lesz-e, amilyennek képzeltük?

Ez csakugyan nagy kérdés...

- Igen. De valami mástól is rettegünk.

Valami mástól?

A Rebbe előrehajolt.

- Attól, hogy elfelejtenek - suttogta."