okuláré

a fenti ábrán látható Móka Petit Landolt-gyűrűnek vagy Landolt-C-nek nevezi a szakirodalom

és

valószínűleg mindannyian emlékszünk erre a táblára, amit az általános iskolás szűrővizsgálatok során láthattunk és motyogtuk a nyílás irányát, libasorban, félcsupaszon, alul valószínűleg fehér harisnyásan...

szóval ez a kis Móka Peti állt a jogosítványom útjába és vezetett egyenesen a szemüveg felé... 

most akik ismernek, képzelhetik azt a kétségbeesést és azt a "legalább tizenöt évet öregedtem, egy perc alatt érzést", ami a nyakcsigolyáimra telepedett, amikor közölték, hogy akkor válasszak keretet - a több százból... én... egyedül... ügyelet után...

mindenesetre a szemüveg elkészült... és a Landolt-gyűrű is behódolt a segítségével... 

a kérdés már csak az, hogy hogy fogom én ezt megszokni... ezt a nyúlványt... ráadásul borzalmasan háziorvos-gyermekgyógyász kinézetű lettem... 

és nemrég felfedezett kancsalságomat csak fokozza, hogy mindenhol próbálok "kinézni", nehogy nekimenjek valaminek... 

szóval, hogy szemüvegben mikor fogok legközelebb szó szerint emelt fővel járni... hát...  nem tudom...

Ti látjátok azt a számot valahol? Na, mert én ezt se... akárcsak az összes többi zöld-piros tévesztő... de hál'Istennek a "babos" és legfőképpen rettegett könyvet nem rakták elém... 

Anyuska mindig azt mondja, hogy persze ebben is Apánkra ütöttünk a Kistestvéremmel - pedig, pedig... harminc éves leszek, de sose mondtam el neki, hogy ebben bizony Neki is szerepe van :) nem mertem...