visszavágyom
amióta visszajöttem Ahrenshoop öléből fel sem nyitottam a Dobozt, amelyben Ditját hoztam vissza a legegészebb Egészében...
visszavágyom a türkiz-fehér csíkokkal teli világba... belesimulni a homokba, olykor a Gondolatok végtelen síkjába...
a Tökéletesség utolsó cseppjéhez már csak egy írógép kattogása hiányzott... én már annyiszor próbáltam túljutni az első fejezeten, de nem megy - egyszerűen kell, hogy anyagi súlya legyen... úgyhogy most írógép kifogással tartok szünetet
és a frissen száradt festék illata...
kéké, nem, nem fekete
hiszen Ez a Történetet A NEMek ÉLetE egyszerűen nem íródhat fekétével - még a gondolatomban sem
igen,
pedig milyen egyszerű lett volna elmondani... hogy beletúrnék a Bőrödbe... az anyajegyed mellett... igen, persze hogy a jobb lapockádnál...
hogy tudd, órákig álltam még ott az erkélyen - hálóingben, mezítláb, a hóesésben...
én
akkor
még
nem
tudtam
hogyan
kell
sírni