Bibétől

visszavágyom

amióta visszajöttem Ahrenshoop öléből fel sem nyitottam a Dobozt, amelyben Ditját hoztam vissza a legegészebb Egészében...

visszavágyom a türkiz-fehér csíkokkal teli világba... belesimulni a homokba, olykor a Gondolatok végtelen síkjába... 

a Tökéletesség utolsó cseppjéhez már csak egy írógép kattogása hiányzott... én már annyiszor próbáltam túljutni az első fejezeten, de nem megy - egyszerűen kell, hogy anyagi súlya legyen... úgyhogy most írógép kifogással tartok szünetet

és a frissen száradt festék illata...

kéké, nem, nem fekete

hiszen Ez a Történetet A NEMek ÉLetE egyszerűen nem íródhat fekétével - még a gondolatomban sem

igen,  

pedig milyen egyszerű lett volna elmondani... hogy beletúrnék a Bőrödbe... az anyajegyed mellett... igen, persze hogy a jobb lapockádnál...

hogy tudd, órákig álltam még ott az erkélyen - hálóingben, mezítláb, a hóesésben...

én

akkor

még 

nem

tudtam

hogyan

kell

sírni