azt hiszem Sivatag lettem... ez lenne az igazi énem???
mert minden és mindenki elhal
Bennem...
persze vannak jobb napok... amikor egyenes háttal, magamra-büszkén vonulok végig az osztályon... élvezem a vérben felszökő adrenalint, utolsó cseppjéig... és széles vigyorral közlöm a 'Na, noch EINE mit Dialekt' - mondattal nyitó hozzátartozóval, hogy
'Tja, Pech gehabt!!!'
olykor még hátba veregetem kicsiny magamat, hogy milyen ügyes kislány, elindult a Nagy Világba egyetlen bőrönddel és egy laptoppal...
mert tanulni akart
és
Pénzt keresni
és
látni végre a Tengert...
és
mivé lettél...
mivé lettél?
elzárni Ditját - mélyre...
próbál nem gondolni arra, ahogy Ditja élhetett volna... ahogy él... ahogy ugyanazokat a Rébuszokat mormolja... szüntelenül...
de Ditja élni akar
és Neki nem a Szakma kell
és nem Én
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése