2011. febr. 19.

szükség


mivel tegnap egy öt perc ötvenhét másodperces telefonbeszélgetés kapcsán legalább tíz évet öregedtem, 
és ezáltal a premenopauzális tünetegyüttes kellős közepén találhattam volna magam, 
ezért ma járt nekem valami

édes
Édes

hogy hiányzik Nagyi almása... az én almásom messze nem ér fel az övével, de azért nagyon finom volt... az eredeti recept ezen a linken található... 

egy kis málnalekvárral (2 teáskanálnyi volt az üveg alján) és vaníliaszósszal megspékelve:


Ui.: a karamellizált alma tényleg isteni magában, az illatokról nem is beszélve...

0 megjegyzés: