A Galéria előcsarnokában egy hófehér zongora áll a medence közepén, belsejéből fenyőfa és "forrás" fakad. A medencét áttetsző székek veszik körül... a Látvány és Jelentés okozta könnyek miatt mindig egy kicsit hátrébb és hátrébb léptem a sorban, hogy elrendezzem magam, hisz Ditja úgy reszketett bennem, mint a nyárfalevél...
vagyunk így páran - nem igaz?
***
légy meztelen
nélkülem
Múzsám
Szirmaimtól fosztott
csontodig
Csupasz
***
cseppenként
szakad le
Rólam
a Múlt
rozsdás
Folt
marad
Utánnad
***
Vas-Ujjakkal
gyúrod
erőtlen Időd
Nyomod
ha marad
***
Hajad fürtje?
Bőröd pórusa?
Ereid nyitott váza?
Színdús Elegyed
Ketrecem
Életre
Halálra
***
***
rengeteg kép, fotó- és filmfelvétel, mind Róla, mind a Munkásságáról, a Technikáiról... és egy mókás interpretáció a második emeleten: Picasso, (örök)fiatalon, babérkoszorúval, kigombolt ingesen...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése