avagy a Beteljesedés Kapujának őrzői... a Nő szemszögéből és által...
"Ágyba hízelegni egy nőt biztonságos volt, mert a szavaim távozó lélegzetem párájával együtt elillantak, verset írni egy nőnek annyi, mint fegyvert adni a kezébe, amit később ellenem fordíthat... Csak a papír fehér tisztaságát befeketítő gyermeteg firkálmányok... akár egy csuszamlós hegy, ami préri akar lenni"
szól a Férfi, aki beszél és emlékül ír, akinek a nevét sem tudom és bár az Ő Pokoljának egyik szakaszával nyit a könyv, mégsem Ő a főszereplő... bár balesetet szenved, és bár súlyos égései miatt többször nyúzzák és roncsolják formátlan testének üszökhalmát, mégsem Ő az aki megmozdít...
hanem a Nő...
aki megjelenik a Férfi 'csontváz ágyánál' és gyönyörű történeteket mesél - Másokról, Róluk... mert márványbőrének érintése ismerős... hogy őrült-e vagy igaz-e, hogy évszázadok óta szeret és ápol???
Mit tesz a Férfi?? Mindkettőre, bár túl későn, bizonyságot keres...
Minden, de minden szemfényvesztés... de beleolvadhatunk-e bűntetlenül a történetbe, amit egy imádott Nő suttog szeretetre éhes fülünkbe?
gyönyörű mítoszok keretében egy Nő ujjai alatt megszületnek saját Beteljesedésének Őrzői, saját Vízköpői... tépik, kifacsarják a Születések és a saját Halálának közelsége...
ismerem ezt a Nőt, ahogy ott fekszik meztelenül, kifacsartan, a kőportól mocskosan, öntudatlanul... rászáradt az ujjaira a vér, a sajátja, ami a véső útján buggyant ki...
ismerem ezt a Tekintetet...
emiatt a Tekintet miatt olvastam végig a könyvet...
megsimítom Hegeimet - mert ez tesz azzá, ami vagyok...
Ui.: a magyar borító, förtelmes
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése