Ady Endre: Boldog Újévet!

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kívánok.
Boldog új évet kívánok,

Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kívánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kívánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg Mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kívánok.

Sóhajom párája emeli Lelkem. Ha mégsem érnék haza... 

 
 

was ist hier los?

behavazódva... 

annak rendje és módja szerint... a főutat, helyesebben a főutat jelző két nyomvonalat leszámítva az utcák lezárva, autóval behajtani csak saját felelősségre... 

több, nálunk kisebb település lezárva, mert a hókotrók nem győzik és az autópályák is katasztrófális állapotban vannak... a huszonnyolc perces száguldás két órás rémálommá vált

ennek köszönhetően töltötte 'drága' Főnökünk az autópályán, dugóban az egész éjszakát...

a mai nap egyetlen igazi mosolyát persze nem ez a hír okozta (erre csak megrezdültek bizonyos izomcsoportok), hanem az, hogy komolyan elvárták tőlem, hogy megmagyarázzam, miért is nem nézek ki harmincegy évesnek...

valószínűleg Juli megmosolyogná minden egyes párbeszédemet a sebészeti műtőben,

hiszen SAJNOS eredménytelenül és fejfájással végződött azon vita is, hogy szerintem miért nem való az AC/DC a műtőbe, mert a Herr Doktor saját bevallása szerint, döntésképtelen e, hogy úgy mondjam zene nélkül...    

de amikor a Tőlem még keletebbről jövő 'sebész' felképelte a nyolcvankilenc éves, áttétekkel teli, épphogy csak pihegő, de hál'Istennek (és nekem) fájdalommentes órák elé néző papókámat, mert neki olyanja van, akkor a majdhogy három év alatt magamra szedett Türelmem egészével és a legszebb, németektől lopott stílusban kértem meg, hogy hagyja ezt abba és ne bántsa a betegemet... 

hagyja,

 végre,

  pihenni

és tudjátok mi volt a válasz??

hogy én olyan szigorú és néha olyan kegyetlen vagyok VELE...

és akkor megtette azt, amit nem lett volna soha szabad - megérintte a beteget védő kezem...

Ditja ekkor a lehető leghalkabban válaszolt (odabenntről)

- Azt Ön nem akarja sem látni, sem átélni... amikor én kegyetlen és szigorú vagyok... egyszerre

még ennyi idő után is kiráz Ezektől a hideg... érzem azt a bizsergést, azt az égető pofont az arcomon... miután életemben először és utoljára ütöttem meg Férfit, mert tönkretette és kitépte belőlem... 

mindazt ami számít... ami az Enyém... 

ami járt volna Nekem

behavazódva... 

az utcák kihaltak... a hó fehér csöndjében szentségtörés lenne megszólalni... a könnyek szinte kilopakodnak a Fagyba

avagy 2011.12.10. margójára

én már
                  csak
       úgy
mint a meztelen Fák

  kimeredek a Földből

de
    ha 
ujjaimra végre ezüst
  fagyott

kontúrjaim

nagyra nyitott 
  ablak-szemeddel
a Révület páráján át

                      ha akarod,
  láthatod

   az   Első   Hópehely
lassú tánccal 
érte
        Földed  

ringat

ahogy Anyád 
            énekel

az Emlékezés - 
    mint a Fenyőillat 
körbeleng
               és
 el  indít 
a Hóesésben

Angyal-Szárnyad lebben
     valami
ha 
készül   Odafenn

nagyra nyitott
ablak-szemeddel
a Csoda páráján át

messziről
  ha    akarod

láthatod    


Ui.: Látod, látod, nem csak Ő, hanem Te is egy éves lettél...  

no comment

www.jr-art.net

szakmai

az hogy utáááálok előadást tartani, az nem kifejezés... pláne az intenzív medicina intenzivitásáról napjainkban... azt a kismillió tanulmányt és megfigyelést... ennél még a Dávid-naptárt is szívesebben olvasgatnám...

szóval a tudomány mai és persze régi állása szerint is, a műszakban dolgozás, mint olyan és egyáltalán megnöveli a kardiovaszkuláris rizikót... 

azaz

hamarabb lesz egy infarktusom vagy agyvérzésem

és ehhez még hozzájön az a két X és negyven felett a hisztéria mellett a menopausa is...

de

örülhetünk

kedves Elvtársak

mert a műszakban dolgozók túlélési esélye egyedülállóan

jó   

most inkább ne gondoljunk bele, hogy ez minek köszönhető... itt ajánlanám minden (elkényeztetett) Cicamicának a 24 vagy ne essünk túlzásba a 12 ÓRÁS műszak fogalmát és kipróbálását...

akkor ez most azt jelenti, hogy nagyobb eséllyel élem le életem 50 feletti részét lebénultan vagy leszázalékolva???

hoppá!!!

Ui:: hirtelen "allergiás" lettem a kézfertőtlenítőre, bár én éppenséggel ekcémának nevezném... és mi volt a válasz erre:

Akkor ez azt jelenti, hogy elégszer fertőtlenítem a kezem... és ezért én lettem azzal kitüntetve, hogy az éjszakai műszakban, azaz 18:30 és 7:45 között egy nő utánam mászkált és egy rohadt nagy fehér cetlin húzott egy strigulát... minden egyes kézfertőtlenítés után... 

nem, nem volt idegesítő a stopper a kezében!!!

miért nem tudom még mindig befogni a nagy pofámat???

folytatnám, de csengetnek

ez pedig egyet jelent

a

§:)

§:)

§:)   

szín-pom-pás

Aki egy kicsit is ismer, pláne Ditját, tudja nagyon jól, hogy bezsongok, ha egy Férfi beszélni tud... ha nem egy hosszú és élet-uncsi ÖÖÖÖÖ fogadja válaszként az engem elhagyó Szavak olykor ostoba sodrát...

és basszus, hol volt eddig ez az Andrew Nicoll??? 

hát, az Ő beszédközpontját kéne képletekbe törni a tökéletes Y-kromoszóma részeként... 

egyszerűen

szín-pom-pás

az Egyedüllét és a Társas Magány esik szerelembe ebben a könyvben... macskaköves sikátorokon és napsütéses délutánokon vergődve át...

szín-pom-pás

ez az egyetlen szó, amit így a sokadik Puschkin után is képes lennék százszor leírni... csak ízlelgetem a szavakat, a bekezdéseket... Te jó Ég, ez A Pasi beszélni tud!!!

és nem csak beszélni, de duplázni is... 

és valljuk csak be őszintén:

hasonló Élvezet ugyanattól a Pasitól????

mennyi is az esélye????

na, erre rávághátják Uraim

Öööööööööööö      

Bibétől

visszavágyom

amióta visszajöttem Ahrenshoop öléből fel sem nyitottam a Dobozt, amelyben Ditját hoztam vissza a legegészebb Egészében...

visszavágyom a türkiz-fehér csíkokkal teli világba... belesimulni a homokba, olykor a Gondolatok végtelen síkjába... 

a Tökéletesség utolsó cseppjéhez már csak egy írógép kattogása hiányzott... én már annyiszor próbáltam túljutni az első fejezeten, de nem megy - egyszerűen kell, hogy anyagi súlya legyen... úgyhogy most írógép kifogással tartok szünetet

és a frissen száradt festék illata...

kéké, nem, nem fekete

hiszen Ez a Történetet A NEMek ÉLetE egyszerűen nem íródhat fekétével - még a gondolatomban sem

igen,  

pedig milyen egyszerű lett volna elmondani... hogy beletúrnék a Bőrödbe... az anyajegyed mellett... igen, persze hogy a jobb lapockádnál...

hogy tudd, órákig álltam még ott az erkélyen - hálóingben, mezítláb, a hóesésben...

én

akkor

még 

nem

tudtam

hogyan

kell

sírni

hoppá!

nagyon szkeptikus voltam az ajándékba kapott Tefal Actifry 2in1 masinával kapcsolatosan, porosodott is egy darabig a konyhapolcon, forgattam balról jobbra, jobbról balra... de ma kipróbáltam és hát... 

az eredmény egyszerűen ISTENI lett

ettetek már tökéletesen zamatos sertéssültet tejszínes-fehérboros rókagombamártással (ez egy serpenyőben készült, gondoltam hátha valami balul sül el...) és rogogós sült krumplival???

na, ki jön vacsira???

és mindez előkészítéssel jó egy óra alatt ÉÉÉS olajszag nélkül... 

kép nincs

nem volt rá idő a hümmmögések közepette §:)

Ez de jó volt...

(Sajnos) Rövid vendég(el)látás után indultam az "Ostseehez", Ahrenshoopba... Istenem, de jó volt... órákig lézengeni mezítláb a parton, majd leülni egy könyvvel az őszi napsütésben és morajlásban...

Áradozhatnék, sokáig... beszéljenek helyettem a képek... 

olyan ropogósan Gördülékeny ez az Ősz... 

lemaradás

bele sem merek gondolni, mennyire vagyok lemaradva magamhoz képest... bár a hónapot allergiával kezdtem - a nyaralásból, helyesebben a Bükkből hazatérve gyakorlatilag ágyhoz vágott a szabolcsi parlagfűszezon és szó szerint fellélegezve léptem át Kishazám határát egy hajnali órán... 

mivel a munkába csak gyorsan lehet belerázódni, ezért az elmúlt két hétben öt ügyeleten és egy kölni továbbképzésen vagyok túl... 

DE

az elmúlt két hét tetőpontja ez a kiállítás  volt

- 1912 Mission Moderne

100 évvel ezelőtt, ugyancsak nyár derekán volt egy kiállítás Kölnben... az akkori Újragondolók és most úgynevezett Nagyok képeivel, és ŐK mind-mind... erre a kiállításra emlékezünk most, egy évszázaddal később, az akkor is kiállított képek (sajnos) töredékével... 

mégis ahogy beérek a "földrajzilag" Ausztria melletti belső terembe, és meglátom Rippl-Rónai képét, karöltve Kernstok, Márffy Ödön és Berény Róbert egy-egy képével megdobban és még mekkorát dobban a szívem... Kishazám bizony, bizony ott volt ezen a kiállításon... a Picassok, Van Goghok, Gauguinek és Cézanne-ok mellett... ott dobogott a Mi szívünk is és milyen szépen írtak rólunk... milyen elismerve...

aztán belemélyedtem Van Gogh magány-zöld szemébe...

de nem hosszan, mert azt elviselni nem lehet

Halál és Élet

a bécsi Út célja... a kedvenc és (engem) legmegindítóbb Klimt kép... a valóságban még inkább megmozdít... még inkább beleremegünk a Határ csekélységében

és volt még rengeteg test- és lélekközeli darab: az Emilienek írt képeslapok, szépséges-játszó betűkkel, a nagy művek előtti vázlatok, fényképek barátokkal és nélkül, ihletet adó karosszékek, Emilie minden mennyiségben és ékszerben... és Színek...

Valakitől, aki nem csak élni, hanem rajzolni és festeni is tudott... belesóhajtani a Vászonba...

ismét Drezda

a Zwingernél, 

Kistestvéremmel

§:)

megint egy olasz

"... amikor dühödben tüzet okádsz, a tűz mögött legalább kétszer annyi sós víz rejtőzik"

igen, fáradt vagyok - úgy nyolcvanöt éves... felüdülésként várom nemcsak a szabadságot, Klimt színeit és Álmait, Anyám örömét, hanem utánna a műtő, a Primus dorombolását is...

minél több A Halál, annál hosszabb az Út - a könnyekig, a teljes Rémületig... 

bezárt Ajtók, Tükrök között, Idegenek mellett...

igen, szinte felüdülés lesz ismét a műtőben dolgozni...

az utóbbi időben éjszaka olvasom - a Csöndben, a monitorok zöld-piros-kék hullámai között próbálok fennmaradni, néha életben..

Laurie Halse Anderson Jégviráglányok című könyve megdöbbentett, Alessandro D'Avenia Fehér, mint a tej, piros, mint a vér című könyve pedig elvarázsolt Őszinteségével...  

mindig is a Hajnal Része, Egésze voltam...

"Az élet egy feleltetés, ahol olyan igazságot akarnak kicsikarni belőled, amit nem is tudsz, csak úgy teszel, mintha eszedbe jutna, hogy ne kelljen tovább kínlódnod... amíg el nem hiszed magad is, amit hazudtál, és el is felejted, hogy te találtad ki."

Ui.: Az idézetek persze Az Olasz könyvéből valók

 

 

mindig útközben

Sajnos, a Munka olyan sok erőt kivesz belőlem, hogy kevés időm van másra... talán kevesebbet kellene beszélgetnem a hozzátartozókkal, a beszélni már/még képes betegekkel... talán...

nemsokára jön Kistestvérem, aztán indulunk egy kis bécsi szünettel haza... hogy lehet Bécset negyvennyolc órába begyömöszölni?? pláne most... 

fáradt vagyok - úgy nyolcvanöt éves

kislyányok és kisfiúk :) ha beindulnak

búklájn

az, hogy semmi sem tart örökké, életünk/életem éltető és standard eleme... mégis zokon esett, amikor már a csomag láttán tudtam, hogy valami nem stimmel, pláne, amikor a posta kellős közepén fel is téptem azt a burkot

ami persze, könnyen adta magát

érdekünk-e a vásárló elégedettsége?

Istenem, hogy vártam ezeket a búklájnos csomagokat - bár sosem voltak átkötve, sosem mentek biztosra... 

és ha az ember lánya olvasási szomját oltandó túllő a célon, bizony, megtörténhet, hogy a csomag nagyobbik és persze vártabb részének lába kél... 

valahol Budapest és Aprajafalva között

persze mind a búklájn, mind a csomagküldő szolgálat ügyfélszolgálatosai szánják-bánják, de a beszélgetés végén mégis marad egy keserű szájíz, mintha az én hibám lenne, hogy ebben a mai, túldigitalizált világban én még mindig könyvet olvasok...

és mégis, Uram bocsá, a kortárs irodalom hányad része érhető el ilyen formátumban??? magyarul???

borzalmasan hosszú csönd fogadta mindkét részről az évszázad ötletét, hogy a nagyobb csomagokat illene átkötni, egy madzaggal - vagy ez már manapság olyan snassz???

a könyvek ára azóta sem érkezett vissza a számlámra, arról nem is beszélve, hogy külföldi szállítás esetén a csomag súlya után fizetünk és ez egy igen bonyolult matematikai egyenlet eredménye, ami persze meg nem érkező könyvek esetén valószínűleg többismeretlenes és megoldhatatlan...

a könyvek és Szavak hiányáról nem is beszélve

érdekünk-e a vásárló elégedettsége?

mivel csak korlátolt összeget tudok itthonról folyósítani, ezért a bankáromat kértem meg, hogy Zümi árát utalja át a szalonnak... két nap múlva csomagot kaptam... a bankárom megköszönte, hogy segíthetett... egy üveg pezsgővel kívánt balesetmentes közlekedést... és hogy bebiztosítsa magát, hogy bármilyen pénzüggyel hozzá forduljak aranycsillám is volt a pezsgőben... szemetgyönyörködtető...

és ez nem az első ügyfélszolgálati köszönet - itt, Aprajafalván...

a harmincadik születésnapomra egy hatalmas rózsacsokrot kaptam, számtalan képeslapot, névjegykártyát... és minden egyes csomag át van kötve - még ha az olyan snassz is

murcos

utánozhatatlan mosolyt csal az arcomra, ha egy olyan férfit kell meggyőznöm arról, hogy 

 márpedig 

n

e

k

e

m

van igazam,

akinek a szája széle murcos a cseresznyés pitémtől

mégha a Főnököm is

Zümi

megérkezett az autó!!!!!

tegnap este, zárás előtt hívtak a szalonból... azóta úgy remeg a hangom, még ezen a darabos nyelven is, mintha most tanulnék beszélni...

megérkezett az autó!!!!!

Hogy mi újság?

Az utóbbi időben szó szerint a Semmi közepén liheg a Minden és szakmai fejlődésem, helyesebben lelki szivattatásom van nagyobb mértékben előtérbe helyezve... Pacsipajtás a Halállal...

A kocsi... A kocsi, igen, a HAJÓN van... először én is megmosolyogtam ezt a dolgot, dehát ez van... a német gazdaság és munkaerő nem elég jó a japánoknak... ha szerencsém van és nem lesz hatalmas vihar vagy még hatalmasabb tengeri/óceáni szörny, akkor hó végén itt a kocsi... és irány a világ!!! - a tenger mindenképpen... 


De... 

ha az Élet nagy problémái kézikönyvet kinyitjuk a száztizenhetedik oldalon, akkor papírra vésve is megbizonyosodhatunk arról, hogy igen, óriási a különbség a FÉRFI és a NŐ színpalettája között... Csekélységem ugyanis mélybordót szeretett volna - színben... olyan mélybordót, ami annak az isteni nedűnek a mélye, amelytől Ditja beindul és kócos mondatokat hajít a papírra... de erre a színre, ami a FÉRFI szerint csak úgy PIROS, minden szempontból és a nap bármelyik szakán, több, mint fél évet kell várni... bele se mertem gondolni, hogy fél év alatt... brrrrr... szóval a kocsi FEKETE lesz, a NŐ szerint, bár így is két árnyalatból kellett választani... és láss csodát, a FEKETE eme két hasonmásáról a FÉRFI percekig áradozni képes... 

a kötelező is megköttetett - Ki lesz a legfiatalabb, az autót vezető személy? És a legfiatalabb NŐNEMŰ személy? - és hasonló kérdések... hogy mókus vagy macska fogja inkább szétrágni a vezetéket, vagy mit :D

és mindez persze ügyelet után - a leghatásosabb...

nagyon vágyok már haza, persze a majdnem három hetes szabadság még elérhetetlenül távolinak tűnik...

megtartottam az első előadásomat németül... 

és sokadjára és újból megjavítottam a mosógépet...

mire nem vagyok képes... :D


folyt.köv.