„- Volt már déjá vu élményed? – kérdezem tőle. Henry sóhajt. - Az egész életem egyetlen hosszú déjá vu.”
Már több, mint másfél hónapja rejtegettem ezt a könyvet mind magam, mind a Tudatom elől. Mivel viszont mind német, mind magyar oldalon tovább kell folytatnom harcom a bürokráciával, elsőként kaptam elő ezt a könyvet a felnyitott (majd tavasszal utánam kihozandó!) papírdoboz mélyéből. És mennyire nem bántam meg! Hisz nagyon kevés olyan könyv van, ami elbűvöl, hát még olyan, ami számtalanszor meg is sirat! Nem akarok róla éppen ezért írni, mert el kell olvasni. Nálam felkerült a lassan telődő, „éltető”, ezért bármikor elolvasandó könyvek polcára!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése