2010. ápr. 12.

Az utolsó? Én magam vagyok...

"Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni."
/Nietzsche/


reggel 5 órakor, mikor széthúztam a függönyöket 
a Zeller Berg pára-sipkája és hó fogadott... mert itt 5 hónap tél, 7 hónap valami, de nem nyár - menetrendszerűen...
no meg ugyanaz a jazz-szám - fél hétig...

hivatalosan is én lettem a műtő (Hármas Színpad) tulajdonosa... a sebész Főorvos a nap végén magyarul köszönte meg az egész napra szóló anesztéziát ... én pedig magyarul káromkodtam, amikor a műtősfiú másodjára tolta rá a röntgengépet Mr. Primusra...

az egyik Beteg arra a kérdésemre, hogy "miért fél ennyire?", kérdéssel felelt... kell-e félnie? 
levettem a maszkom és annyit feleltem:
- Csak attól, hogy holnap is havazni fog...
Mosolyogva aludt el... fogtam a kezét...

az Agy már nem tiltakozik úgy a Nyelv ellen - - - 

Vica, a doboz kiürült, ez volt az utolsó nap, ez volt az utolsó darab.. sikerült valamelyest "beosztani"...

Norah Jones : Sinkin' Soon... a holnapi "reggeli"


0 megjegyzés: