Ránkbukkant a Meleg - és mindezt olyan hirtelenséggel tette, hogy szinte senki sem meri elhinni... hogy igaz
a határok a Színek között végleg kirajzolódnak...
boldogan hömpölyög a két folyó egymásba - hozzák a Tél szennyét a Hegyek mélyéről...
meghitt
ezt a Szót érzem
meghitt
a lakás - kész katasztrófa, mert a papíros konténert csak havonta egyszer ürítik és így jól jönne még vagy két-három sarok, hogy ne a nappali közepén álljon az a három méretes és egyben papírral teletömött doboz...
kéne szervezni egy papírgyűjtést - most tutira én vinném a pálmát...
azért valaki elmagyarázhatná, hogy miért kell mindent három dobozba és legalább két fóliába még pluszban persze! becsomagolni...
az egyik hatodéves lány másodjára hozott be tiramisut - és miután az előzőből a műtősnők elmondása szerint kimaradt az amaretto likőr most -
mintha egy villahegyről hirtelen úgy fél decinyi amaretto került volna a szervezetünkbe délelőtt fél tizenegy körül... mert nem tudta, mit jelent az a mértékegység, hogy
mértékkel...
a képen lévő csodát a kedvenc aue-i (uhh, Te jó Ég!) pékségben lehet kapni - minden nap frissen készíti a cukrász... "champagne-trüffel creme torte" a hivatalos neve és olyan légies, mint egy Csoda... könnyebb, mint egy habcsók - és a tejszín és a csokoládé tökéletes harmóniája...
Anyáék - - - már csak kettőt kell aludni... hogy lesz itt rend akkora? és hogy leszek kész mindennel? uhhh...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése