ez itt a reklám helye

végre 5. évad... kár, hogy Lila már nem jöhet vissza...

lélegezz

Jeleidtől zsúfolt Bőröm

falként feszül

hideg Váram 
Romjai köré

az elhasznált Álca

gyűrött

ócska 

Leple

tart össze

Engem

"lélegezz"

"lélegezz"

lüktet a Vér

szaladnak a Szavak

döbben a Szem

és az

ismert Csöndben
telihold-sárgán

felszakad

hangos vigyorod

"lélegezz"

"lélegezz"

míg lehalkul a Vér
elapad a Szó
csukódik a Szem


és Én
visszazárom 
az Ajtód
mez/telen

(2010.09.25. hajnal 3 és 4 között)

végre

a Város beburkolozva szendereg - - - elindultam           Haza

hóhdójss

"Galambom, az a német, amit maga beszél, túl szép ide... Tanuljon valami csúnya tájszólást, azt hiszem, a miénk pont megfelel!"

és megrendeltem az ercgebírgiss-hóhdójss nagyszótárt - mert kérem, ilyen is van és egészen vaskos... mert mifelénk összevonjuk a szavakat és feltöltjük javarészt ss-sel és zs-vel - no nem mintha ettől megszépülne ez a darabos nyelv, inkább egészen érthetetlenné válik...

nagyon mókás a fülemnek, amikor egy bajor és egy ercgebírgiss beszélget - - - helyesebben próbálja elhitetni a másikkal, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik...

 

tények

nem bánom ezt a korai Őszt, amely már érleli a levelek bársonyát és ezért kiserken a Vér, a Pír a vékony ereken át... a színek lassan, de fakulnak... a madarak kéreszkednek az udvarban...

időleges, de egyenrangú Tompaság az elmúlt hetek történései miatt - és mégis   - - - Élek itt

bár az egy hetes szabadság jussaként én kaptam a hónapban a legtöbb ügyeletet - még ma reggel is azzal a letagadhatatlan  német modorral kérdezték meg, hogy nem mennék-e később haza - vállalva a következő hétvégét... és ezzel a kilencediket, tizediket... néha egyetlen tekintet elég válaszként, de ez az A Tekintet, amiért a középkorban elégettek volna... boszorkányságért...

már csak négyet kell aludni a maival együtt... bár az elmúlt négy hónap tapasztalatai szerint - a csütörtöki ügyeletben úgysem jutok le az ügyeleti "alvós" szobáig... de ki bánja???

 

még egy hét

azaz a visszaszámlálást hivatalosan is elkezdem... bár olyan lassan totyog az Idő előre, hogy csuda...

de ez az egy hét az eltelt hét hónaphoz képest már semmi lesz - remélem titokban

Sandri, ma megcsináltam rókagombából a Julia Child-féle mártást... az eredmény? amilyennek gondoltuk!

az itt született és cseperedett munkatársaim szinte mindegyike beszámolt már a múlt hétvégei gombászásról - a környéken... a nagyitól vagy a nagynénitől lesték és tanulták - mit és mikor... ma késő délután én is láttam idősebb házaspárt lejönni a Hegyről - a kis kosár telis tele volt... de irigylem őket ezért!!! nekem marad a piac - az egyik idősebb asszisztensnő azt mondta, hogy ha szerencsém lesz, szombaton tudok venni frissen a Gazdáktól, ha nem osztogatják szét a Család és a Szomszédok között... úgyhogy szombat reggel, ügyelet után - gombára fel!!! 

remélem nem kell "beérnem" a háromféle "boltival"!!!  

:)

mai szösszenet

- Herr O., átfordíthatom Önnek az egyik kedvenc magyar szólásomat?

- Hát persze, Doktornő!

- Kéz pofa együtt jár!!

IMÁDTAM a csöndet, amit ezután csak a tűfogó kattogása számolt...

és bezárt a bazár  - 42 perc 22 másodperc kellett hozzá!!! Merszedesz, mit tett  volna még ehhez Főnökasszony?

<"iss líb diss">

ma Hajnalban még volt remény arra, hogy ma nem fog egész nap szakadni az eső, hiszen a levegő csípősen friss volt és csakis ennek okán dideregtek láthatóan a  csillagok - - - 

ezért elhatároztam, hogy "tennem" kell valamit

nem tölthetem az egész szabadnapot "haszontalan" alvással az olykor szédülés miatt már-már leülésre kényszerítő fáradtságra hivatkozva...

már a megbeszélés elején elkezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon és miután átadtam az ügyeletet rakétasebességgel rohantam ki a szobából (mindenki megrökönyödésére persze) és irány a vasútállomás - ami jön, oda megyek :)

így már nyolc óra hét perckor Zwickau felé tartottam - szeretem ezt a rövidke, 32 perces "álombéli táj"-utazást... 

és megtettem, ami tőlem tellett... antikváriumok és könyvesboltok  hada - persze megfogadtam, hogy csak az első itt töltött évem után vagyok hajlandó (szép)irodalmat német nyelven olvasni, zeneboltok, kávézók - végre egy valóban kávéízű kávét kapok!, nem teaszínű, nem áttetsző és legfőképpen nem vízízű, mint a kórházi, amit akár perfúzorral is, akkor sem lenne "hatása", egy kis csodája ennek-annak

jólesően 

hónapok óta már az esőt is szeretem

hazafelé a vonaton négyen ültünk - egyedül "utazó" női többségben egy 20 év körüli agyonlyuggatott fiatal ember... akitől a 32 perces út során legalább két tucatszor hangzott el az "iss líb diss" szerelmi vallomás hangos cuppogások közepette... telefonon keresztül, az éterbe küldve...

mármost 

az egyik Hölgyből hangosan kitört a röhögés kb. a negyedik "vallomás" után,

a Másik előrébb, de legfőképpen hallótávolságon kívül választott új helyet,

én elkezdtem fázni és hogy leplezzem libabőröm, bebugyoláltam magam és bezártam a Vár ablakait... és az esőcseppek egymással versenyezve tűntek el a Semmibe...

újra Dresden

gyakorlatilag transzban voltam, amikor döntésre került sor: 

Lipcse, Nürnberg vagy Dresden legyen az a város, ahová mi öten, azaz én és sajnos rövidke időre meglátogató barátaim ellátogatunk - - - 

az én válaszom azt hiszem egyértelmű volt

és 

kérlelve motyogtam:

"Dresdent látnotok kell! Menjünk oda!"

hál'Istennek az idő kegyes volt hozzánk - pedig féltem, hogy az Erzgebirge erősen bemutatkozik ezen téren és elindultunk... az autópályák és szélmalmok hosszú során át végre megérkeztünk 

én

újra

Dresdenben!!

egyik macskakőről a másikra, hirtelen szinte körbeszaladtuk az Óvárost, hogy  aztán legyen még egy kis időnk egy ebédre a csöndes olasz étteremben és  legfőképpen egymásra - - - mert ki tudja mikor leszünk így ismét együtt...

mosolygó bizsergéssel létezem Dresdenben, mintha simogatna és magához húzna, mint a búcsúzáskor Judit barátném...

még a kedvenc Zwinger-szobrom is elmosolyodott (viszont)láttamkor... 

hazafelé, mivel Sandrinak egyértelműen meg kellett állni - körbebolyongtunk és rácsodálkoztunk egy kerámia-vásárra, bár egy modern kézműves kiállításnak is bátran nevezhetném a Neustadt egyik picinyke terén látottakat

a pénztárcám megúszta egyetlen jókora teásbögrével :)

jó volt újra bizseregni egy kicsit Benned, Dresden!! 

és köszönöm, hogy eljöttetek, Illetékesek!!!

lak/berendezés

miután Frój Mann fültől fülig érő mosoly közepette közölte velem május idusán, hogy az Orvos Szálló apartmant két hónapig vehetik igénybe a fiatal orvosok és ebből a két hónapból már hat hét eltelt, úgyhogy legyek szíves... akkor eldöntöttem, hogy a leendő lakásba csak olyan dolgok kerülnek majd, amik igazán tetszenek - kovácsolt vas, rattan és az az igazi nehéz, komótos fa... 

na mármost a felkínálkozó és eléggé széles tárlatot leszűkíteni nehézkes, ha az ember Lánya tudja, hogy sokára bukkanhat fel Valaki, aki a bútor összeszerelésében segédkezhet... 

az elmúlt négy hónap lakberendezés ügyi tapasztalatai a következőek:

- online megrendelésnél hiába kérsz kiszállítási időpontot és hiába fizetsz érte x Eurót, a bútor ígyis-úgyis általában akkor érkezik, amikor, legfőképpen szombat reggel negyed hétkor egy borzalmas hét után

- persze meglephet ügyelet után is, eltorlaszolva a bejárati ajtódat, rosszabb esetben az egész ház bejárati ajtaját - ki tudja mióta

- ne próbálj segíteni egy olyan férfinak, aki hirtelen a hátára kapott egy 55 kilós kanapét, mert annak csak bukdácsolás lesz a vége

- a legnagyobb utazókoffer magassága kiegészítve a nagy PONS szótár magasságával elégséges ahhoz, hogy egy 140x200as ágyat egyedül összeegyensúlyozzunk

- ha az összeszerelési tájékoztatóban az áll, hogy fúrógép szükséges, akkor ez a lépés nem feltétlenül hagyható ki - és Apus úgyis megtalálja a kihagyott lépést!

- a bútor összeszerelése előtt próbáld megjegyezni a számok sorrendjét egytől ötig, az első összeszerelési pontot nem követheti a negyedik, mégha te úgy is látod, hogy a közbülső két pont később pótolható

- a kiszállított bútor nem feltétlenül lesz olyan színű, mint amit kiválasztottál

- sajnos a papírt elszállító szemetesautó havonta csak egyszer jön, általában az utolsó héten, ezért lehetőleg ne tömdd tele az egész ház papírszelektívesét hó első napján

- attól hogy a kiválasztott  bútor tájékoztatójában a neten az szerepel, hogy összeszerelt/-rakott állapotban érkezik, nem jelenti azt, hogy mindez igaz és nem kell fiókonként 8 nagy és 8 kicsi csavart becsavarozni egyetlen fiókba

- attól hogy Te még nyitva hagytad a bejárati ajtót, míg kiszaladtál aláírni az átvételi elismervényt nem jelenti azt, hogy az nyitva lesz mikor ismét be szeretnél menni - persze kulcs belülről a zárban, telefon az étkezőasztalon, nincs zsepid, pedig folyik az orrod (könnycsatorna-takonycsatorna, bár most könny a röhögéstől) és ötven cent van a zsebedben, ja persze az ebéd a sütőben...

- attól hogy kifizetted a mosógép installálását és vízszintezését nem feltétlenül nem neked kell majd megcsinálnod mindezt egy Volvic ásványvizes palack segítségével

hát, ez volt a java

egyetlen egy dolgot nem tudtam és tudok megcsinálni - szóval valaki kipóktalaníthatná, majd kipókhálótlaníthatná a tágas pincehelyiség-részemet - lécci, lécci, lécci

Kerstin Gier : Anyák maffiája - - - ohh, igen!!!

Kerstin Gier. Német. Kortárs.
És végre egy német, aki felvállalja és merészen ír az (új) német mentalitásról. A kertvárosi és kisvárosi "krémről"... Ő szemtelenül pimasz, én pedig szemtelenül hangosan nevettem... jól esett a korai őszi hidegben egy mézes tea mellett...

"Ám a lányom nem hagyta magát egykönnyen megpuhítani.

- Visszaköltözöm Apuhoz.

Itt csak egy dolog segíthet:

- Cannellonit főztem. 

Nelly hallgatott egy darabig.

- És a desszert? - kérdezte végül." 

Mondanivalót? Nem kerestem benne. 
Csak sodort magával a képtelenből a képtelenebb helyzetekbe, felhőtlenül - - - szórakoztatva... ez a tök szőke, 35 éves és mellesleg hosszú combú kétgyermekes Anyuka, akit a férje csak úgy egyik napról a másikra hagyott el egy tíz évvel fiatalabb, de hasonlóképpen hosszú combú, ámbár festett szőke nő miatt...

és ott pislogunk a kapuban, legfőképpen Semmi nélkül...

Tessék olvasni 
és eldönteni, hogy a SzuperAnyu Klubba szeretnénk-e tartozni, a kivagyi, sunyi, őrültebb modult még hülyébb "modern és neveltető" kurzusra cserélő, gyereknevelést cikkekre és bio-bonyolult diétára építő Rémekhez...

vagy

majd idővel jöttök Velem az Anyák Maffiájába a túlélő Anyukák közé

sajnos nekem nincs egy Mimim, mint a könyv főszereplőjének, ezért megyek összeeszkábálom a rattan fiókos kisszekrényt a könyvespolccal egyetemben... 

tegnap ügyelet...

holnap ügyelet...

olykor a ma nem is létezik...