nem bánom ezt a korai Őszt, amely már érleli a levelek bársonyát és ezért kiserken a Vér, a Pír a vékony ereken át... a színek lassan, de fakulnak... a madarak kéreszkednek az udvarban...
időleges, de egyenrangú Tompaság az elmúlt hetek történései miatt - és mégis - - - Élek itt
bár az egy hetes szabadság jussaként én kaptam a hónapban a legtöbb ügyeletet - még ma reggel is azzal a letagadhatatlan német modorral kérdezték meg, hogy nem mennék-e később haza - vállalva a következő hétvégét... és ezzel a kilencediket, tizediket... néha egyetlen tekintet elég válaszként, de ez az A Tekintet, amiért a középkorban elégettek volna... boszorkányságért...
már csak négyet kell aludni a maival együtt... bár az elmúlt négy hónap tapasztalatai szerint - a csütörtöki ügyeletben úgysem jutok le az ügyeleti "alvós" szobáig... de ki bánja???
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése