ma Hajnalban még volt remény arra, hogy ma nem fog egész nap szakadni az eső, hiszen a levegő csípősen friss volt és csakis ennek okán dideregtek láthatóan a csillagok - - -
ezért elhatároztam, hogy "tennem" kell valamit
nem tölthetem az egész szabadnapot "haszontalan" alvással az olykor szédülés miatt már-már leülésre kényszerítő fáradtságra hivatkozva...
már a megbeszélés elején elkezdtem az ujjaimmal dobolni az asztalon és miután átadtam az ügyeletet rakétasebességgel rohantam ki a szobából (mindenki megrökönyödésére persze) és irány a vasútállomás - ami jön, oda megyek :)
így már nyolc óra hét perckor Zwickau felé tartottam - szeretem ezt a rövidke, 32 perces "álombéli táj"-utazást...
és megtettem, ami tőlem tellett... antikváriumok és könyvesboltok hada - persze megfogadtam, hogy csak az első itt töltött évem után vagyok hajlandó (szép)irodalmat német nyelven olvasni, zeneboltok, kávézók - végre egy valóban kávéízű kávét kapok!, nem teaszínű, nem áttetsző és legfőképpen nem vízízű, mint a kórházi, amit akár perfúzorral is, akkor sem lenne "hatása", egy kis csodája ennek-annak
jólesően
hónapok óta már az esőt is szeretem
hazafelé a vonaton négyen ültünk - egyedül "utazó" női többségben egy 20 év körüli agyonlyuggatott fiatal ember... akitől a 32 perces út során legalább két tucatszor hangzott el az "iss líb diss" szerelmi vallomás hangos cuppogások közepette... telefonon keresztül, az éterbe küldve...
mármost
az egyik Hölgyből hangosan kitört a röhögés kb. a negyedik "vallomás" után,
a Másik előrébb, de legfőképpen hallótávolságon kívül választott új helyet,
én elkezdtem fázni és hogy leplezzem libabőröm, bebugyoláltam magam és bezártam a Vár ablakait... és az esőcseppek egymással versenyezve tűntek el a Semmibe...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése