az Anyuskáékhoz vezető úton kezdtem el olvasni Salman Rushdie Szégyen című könyvét, de annyira bonyolult a cselekményt bolygató személyek közötti rokoni és nem rokoni kapcsolat követtetése, hogy nem bírtam... se szusszal, se türelemmel a nyolcSZÁZadik kilóméter után...
ez az idézet a könyvből van:
"Minden kivándorló maga mögött hagyja a múltját, noha vannak, akik dacolnak a lehetetlennel és batyuba meg dobozba csomagolják - ám az úton valami óhatatlanul elszivárog a drága emlékek és fényképek lényegéből, s végül maga a tulajdonos sem ismer többé rájuk, mert minden kivándorlónak végzete, hogy megfosztassék történelmétől, s mezítelenül álljon a megvető tekintetű idegenek előtt, akiken látnia kell a drága kelmét, a folyamatosság brokátját és az odatartozás szemöldökét-..."
a megvetés megvolt - még otthon, egy hónapnyi idejük volt rá és megtették, pedig, hogy reméltem, hogy megértik... de idegenek voltak, 26 hónap után is...
a Múltam Javát pedig azok szaggatták le rólam, akiket hittem és szerettem...
mi jöhet még?
az odatartozás?
a folyamatosság?
hát, állok elébe...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése