a zalkalmassági

minden évben...

de hogyan is néz ez ki a szász egészségügy berkeiben???

megbeszélt időpont, SEMMI várakozás

hát először is kaptam egy 25 kérdéses kérdőívet a munkakörömmel kapcsolatban, de szinte kislányos örömmel fogadtam, hogy néha itt sem 'kláár', hogy igenis létezik egy mumus, 

merthogy nemcsak altató és (néha) láss csodát, de ébresztő orvosnő vagyok, 

de

létezik egy intenzív osztály nevezetű hely is valahol az Óperencián túl és a tűrőképességeim határain belül... és én most ott szolgálok - és higgyétek el, a lelkem egyszer rámegy... 

szóval a megadott válaszok egyike sem volt valahogy igaz 'Ránk', erre a kissé különc fajra, ezért 15 megszámozott kiscsillag jelezte a megjegyzéseimet és a válaszaimat... és az első öt kérdés személyi adat... jajj, hirtelen azt válaszoltam, hogy harminc éves vagyok!!!

aztán jött a kifaggatás... hogyan bírom a stresszt és a leszakadást a hazámtól... nem voltam kegyes a válaszokkal kapcsolatban... csak őszinte... és csak KICSIT feminista... 

mivel az az emlékeztető oltás, amire tavaly kedvenckémmel, azaz nemlegesen válaszoltam  elő volt készítve, így nem menekültem... de a felajánlott, megelőző oltások, mint kullancs okozta agyhártyagyulladás, hisztéria és hülyeség nem-mel válaszoltam... ismételten...

szóval miután tokától bokáig végig lettem tapogatva, lapogatva, hallgatózva, kopogtatva,  röntgenezve, (reflex)kalapálva következett kibeszélésem oka - a szemvizsgálat... és harminc évesen megtudtam, hogy a látásom még mindig kiváló és pilótákat irigylő, de látens kancsal vagyok... igen... ká-a-en-csé-a-el... ettől a hírtől úgy kitört belőlem a röhögés, hogy innentől kezdve csak a passzív dolgokra, mint véradás voltam képes... mert válaszolni, na, azt képtelen voltam...

Csajok, augusztusban valami olyan őrültséget kéne csinálni, amitől helyrezökken a szemtengelyem... bár a doktornő szerint, csak az első életévemben lett volna igazán korrigálható... mint a csípődyspláziám... na, na... lassan megint a magyar egészségügy milyenségénél lyukadunk ki... pedig én úgy szeretném olyan madamosan keresztbe fonni  a lábaimat...

Ui.: nem tudom miből írok ennyit - a vonaton, a kávéházakban, az éjjeli lámpa mellett, a folyóparton, az erdőben... nem tudom kiből írok ennyit... megőrjítenek a Színek, az Illatok - a Zöld egyszerűen rátelepszik a tarkómra és bekúszik a bőröm alá, simogatja az agykérgemet...

ma reggel ismét egy hideg, merev Idegen fogadott a hetes kórterem első ágyán...