tisztán. két jégkockával.

középfülgyulladás. második felvonás. 

azt hiszem az elmúlt harminc egy néhány évben nem voltam annyiszor beteg, mint az utóbbi pár hónapban... 

szóböjtön vagyok...

és kereslek
kereslek

 

was ist hier los?

rövid időn belül a második munkatársunknak van szívinfarktusa... műszak után... és bármennyire is élvezem A Flusht... tizennégy ágyon tizenöt piheg... hetek óta...

ma hajnalban Lipcsénél szembe jöttek velem az autópályán... és itt most nem az a kérdés, hogy ÉN mit keresek hajnalban, esőben, műszak előtt az autópályán... 

a hormonok és az Idő ellenem dolgoznak... 

a szülőszobán visszavonulót fújok... altassam el, hogy N.E. láthassa a gyermekét... 

már nem beszélek 

magammal

a sóhaj marad

a festék, ami befogja a megőszült hajszálakat

az Í.R.Á.S

a Nyugat elektronikus formában

de jó lenne rágyújtani

francba

was ist hier los?

azt hiszem Sivatag lettem... ez lenne az igazi énem???

 mert minden és mindenki elhal 

Bennem...

persze vannak jobb napok... amikor egyenes háttal, magamra-büszkén vonulok végig az osztályon... élvezem a vérben felszökő adrenalint, utolsó cseppjéig... és széles vigyorral közlöm a 'Na, noch EINE mit Dialekt' - mondattal nyitó hozzátartozóval, hogy 

'Tja, Pech gehabt!!!'

olykor még hátba veregetem kicsiny magamat, hogy milyen ügyes kislány, elindult a Nagy Világba egyetlen bőrönddel és egy laptoppal... 

mert tanulni akart

és 

Pénzt keresni

és

látni végre a Tengert...

és

mivé lettél...

mivé lettél?

elzárni Ditját - mélyre... 

próbál nem gondolni arra, ahogy Ditja élhetett volna... ahogy él... ahogy ugyanazokat a Rébuszokat mormolja... szüntelenül...

de Ditja élni akar

és Neki nem a Szakma kell

és nem Én

a S.O.H.A. határán

egy szürke hajnaltalan városba vágyom

ahol mutogatnak

satuba szorított

agy nélküli

Falon 

feszengve

látod,

átugrani kéne

a Múltat

de

lépni

sem merek

még látszom

egy szürke hajnaltalon parton

Jó leszek, csak ne -

ne vedd észre 

hogy itt vagyok

hogy megérkeztem

ezer éve 

de tíz mindenképpen

csak edd tovább a kiflit

vagy 

falj fel 

engem

Jó leszek, csak ne -

ne 

 

ne 

más 

szóra nyílik

a Száj

nem leszek többé a Húsom

bélyeg az ablakon

Jó leszek, csak ne -  

ugrani kéne

át

a Múltat

lépni

lépni

lépni sem merek

 

vesz(t)ve

én 

a Semmit

már

a saját számból

sem 

hiszem el 

most nem alkalmas

még mindig mekkorát tud dobbanni a szívem egy miskolci előhívó láttán... persze csak érdeklődtek, hogy ha újra indulna az Éter, a Lap, számíthatnak-e Ditjára... 

Hidegnek tűnik a "Most nem alkalmas"... 

egyetlen vágyam csak beülni az autóba és menni, menni, menni... ez az a Határ, ahol még nem jártam... 

és amit átlépni

kell...

ma megtiltották, hogy magyarul beszéljek, fakadjak ki... helyesebben mások előtt nem szabad magyarul beszélnem... 

sebaj, sírva is tudunk már altatni

és jövő héten úgyis Berlin karjaiba és Picassoiba borulok...

ma hajnalban

valamikor kettő és három között 

rádöbbentem

hogy nem csak a telek múltak

hanem az Évek is

"A hívott szám jelenleg nem kapcsolható"

ha emberi lenne az Idő

a falhoz vágnám napon szárított Idegeimet

mintha segíthetne egy kis hiszti

mintha megnyílna akkor

a Tér

az Idő

és mindaz, ami szétfolyik az Ujjak között

és

Ditja felborotváltatta a tarkónkat

és

olyan vigyorral jöttünk hazáig

hogy szégyelltem magam

és

kijárunk Hajnalban 

és

lassan nem férünk Egy bőrbe

a pasiknak tényleg elment az esze?

a szomszédasszony, aki egyben munkatársam is, elköltözik... kicsinek bizonyul a háromszobás lakás a Romániából egymás után érkező rokonságnak... 

édesanyja minden nap főzött - eleinte csak a két unoka miatt...

és 

megszánták a harmadikon egyedül élő, szintén kolléga, cseh fiút... a nagyi minden nap fél ötkor, munka után csengetett  be hozzá a kis ételessel... 

hogy hogyan szereztem erről tudomást??

a cseh fiú egyszerűen elém állt azzal a nem is kéréssel, hanem inkább felszólítással,

hogy mi lenne ha hétvégenként lejárna hozzám ebédelni

mert bizony-bizony nagyon jó illatok távoznak a lakásomból

és

hallotta is az intenzíves nővérektől, hogy milyen finomakat sütök

és

Neki eddig miért nem vittem kóstolót?

mert mi lesz most Vele? a házi koszttal?

most nem azért,

de a pasiknak tényleg elment az esze?

bagoly

gyökerek nélkül 

támaszt 

a Fal

taszít

a Világba

vissza

messze van

a néhány centiméteres

Sóhaj 

a villanykapcsolóig

ütemtelen zajba

csap

a Föld

süllyedve

amit jól ismerek

zárt 

szemhéjjal 

meredek

 a Hajnalra

olykor magamra is

de tényleg 

közeledett

tépett

tollakkal

éles karmakkal

édes-mindegy boldogan

üveg
/

szembe

nézek

ennyi

ennyi

Zöld utat kapott

a léptem
/

a Hajnal

s benne

üveg-barna szemmel 

egy Bagoly 

olykor

édes-mindegy boldogan

Ui.: Ádámnak

hogyafene

minél több gyereket altat az ember,

annál kevésbé akar egy sajátot...

és

annál kevésbé lesz lehetősége - egy sajátra

migrén és gnocchi

először a recept - mert régóta ki akartam próbálni... és mint kiderült, jobb, mint a szőnyegporolás egy 24 órás ügyelet után... levezetésként...

a recept Gordon Ramsay - láttátok az új főzőiskolás sorozatát? eszméletlen...

szóval két bőséges adaghoz:

 - 400g burgonya, amit héjában sütöttünk meg (mindennemű méricskélést megelőzvén ez két jó nagy krumpli)

 - 50g ricotta

 - só és frissen őrölt bors

 - 90-110g liszt, attól függően, hogy a krumpli mennyit vesz fel, mennyire volt önmagában lisztes

 - 1 nagy tojás

 - ha lehet friss, ha nem, szárított kakukkfű

A burgonya kihűlése és áttörése (nem kell túlkomplikálni, csak villával) után minden hozzávalót összkeverünk, - gyúrunk. A lisztet fokozatosan adagoljuk, amennyit felvesz a massza. Az összeállt tésztát négy részre osztjuk, hosszú rudakat sodrunk és ezt kedvünkre való nudlikká szaggatjuk, vágdossuk - ki mit idegi állapotától függően... §:)

A macera közben bőséges vizet tegyünk fel, hogy a kész nudlikat azonnal ki tudjuk főzni... A kifőtt nudlikat vajon aranysárgára pirítjuk.

Az eredeti recept borsóval készült, de én most gyönyörű barna csiperkére találtam...

A gombát nagyon egyszerűen bőséges vajon pirítottam meg, sóval, borssal fűszereztem, majd a már félig-meddig pirult gnocchival összekevertem és ráfacsartam egy teljes citrom levét... 

Tálaláskor gazdagon reszeljünk rá parmezánt...

és

Nem valami kellemes dolog migrénnel ügyelni... pláne, ha a drága hozzátartozó tablettel jön, látogatási idő kívül és legalább ezer kérdéssel... és az osztály tele...

és néha nehéz megmagyarázni a második óra közeledtével, hogy egy kómás betegnek miért nincs szüksége a szemcseppjeire...

és mindezt migrénnel

Herr Nagyokos ma, persze átadás után, megkért, hogy ha lehet, akkor legközelebb ne mászkáljak fel s alá, infúzióval...

nyugodtan hívjam fel Őt, életem megmentőjét, 

mert

Ő

ért

az 

akupunktúrához

IS

csak fél órát kellene mozdulatlanul feküdnöm

egy száll Triumph-ban

a belém mélyesztett Tűivel...

kitört belőlem a röhögés... 

de most komolyan!!!

 

a munka hőse

persze a díjátadón nem voltam jelen

tehát, A Kórház az ügyeleti órák összesítése után megjutalmazhatja maximum három nap szabadsággal hűséges dolgozóit...

két nap szabadságot nálunk senki sem kapott

három napot - pedig csak én

ezek szerint a ledolgozott ügyeleti órák számát, 

akarva

 és 

akaratlanul 

én uralom

Anyám a munka hősének nevezett

és én csöndben elszégyelltem magam

a Hivatást választottam

ismét

lázad

a Méhem

lázad

Ditja

lázad

a Fej

és 

az 

Írás

egyikünk

előbb

utóbb

de

belehal

kell a jó Zene

Háromszög

hiába

nyújtózom

növesztek

mélyedben

gyökeret

a 

Fal 

egyre 

magasabb

Amiről írni - kell

minden hónap második hétvégén a Sárga Borház parkolójában... egy gyönyörű szőlősbirtok előkertjében...

elvarázsolt... 

szépsége

tarkasága

tisztasága

Aprajafalva környékén ilyesmiről még álmodni sem lehet... szinte kinevettek az Itteniek, amikor piac után kutattam... 

kinevettek

mert itt nincs Közösség

Vágy 

is

kevésbé

viszont Tokaj-Hegyalján sok mindent találtam

csak ajánlani tudom! 

Kétlaki?

igazából nehéz megfogalmazni azt, hogy mi lett Belőlem... hogy mivé formálta Ditját az elmúlt három év és a Szász Birodalom...

hogy milyen érzés - Haza menni... 

az elmúlt 18 nap maga volt a Rohanás...  

az otthoni akácillatba, 

bodzavirágzásba, 

korai reggeli piacok zsúfoltságába és nedveibe, 

megmaradt Barát ölelésébe... 

a Család reszkető öléből  

Ahrenshoop hűvös, mégis becéző tengerpartjára... 

majd kisimult idegekkel,

virágzó hársfákkal szegélyezett mecklenburgi utakon - Barátokhoz, 

megmaradt Barátaim... 

és vissza az Erzgebirge repce-sárga lankái közé...

nem írtam az elmúlt 18 napban... a kétlaki notesz lapjai üresen világítanak... 

egy Idő után a Csönd érzékeléssé válik... a részemmé... az ujjbegyek remegésévé... 

   

   

az a nagy harci helyzet

hogy a mai nap után akkora az adrenalin-szintem, hogy ebből nem lesz alvás... majd farkasszemet nézek a Hajnallal... 

és bár ritkán szoktam licitálni - ma elveszítettem?, lemaradtam? egy Lettera írógépről... amilyen Hemingway-nek is volt...

hmmmmmmmm

igenis hiányzik a csöndes fejbeni Zakatolás mellett a fizikális megtestesülés... Ditja már rébuszokban beszél... talán kibaszásból töröltem azt a tizenhat gondolatot?, részletet? a jegyzettömbből, amit az utóbbi hetek böktek ki az ujjából... 

ha nem abból élnék, kezét is törném...

mert mi értelme van?

a  

Szavaknak?

a

Csöndnek?

bárminek

csak vonszoltam volna azt az írógépet

az Élet Árnyékában

mint

egy

Keresztet

fejedet lehajtom...

"Nem emlékeszem,

mit mondtál. Csak a hangodra. Mit ér a hangod?

Kert, könnyű nyári este körülöttem. Pontos.

Helyén a két tárgy közti üresség is.

Hűvösödik, mindjárt bemegyek. Megölelem, aki

benn vár a szobában. Mint egy szál pólóban ilyenkor,

fázom ebben a gyászban. És mint egy lázálomban,

félek, hogy benne égek."

Simon Márton szavai... 

engem a Csönd háromszögei közé zárt... ma megérinthettem egy másik ember valósan dobogó szívét... csodás érzés...

azóta ordítanak az idegvégződéseim

szinte már-már akkun vagyok

ilyenkor szoktak engem eladni

szememet égeti a Dátum

ahogy lehajtod szomorú - hitben égő fejed

 

ha lehetne

kitépnélek

a Földből is 

   

was ist hier los?

most fordítottam le annak a sajttortának a receptjét, amit Piszkénél találtam... és persze mindenki odáig volt érte... olyannyira, hogy el is felejtették, hogy Sacher-tortát ígértem, valamikor, öntudatlanul...

többnyire nincsenek Szavak... nem találom Köztük a helyem... viszketek Tőlük... nem tudom mikor olvastam el egy Könyvet, vagy értettem meg, amit olvasok...

Üres vagyok

kizártak a Sorok maguk közül

mennyi felesleges energiát öltem eddig a Kiejtésbe... a Magyarázkodásba... annak Reményébe

borzolnám a Fák Új, Zöld, Rügyfakasztó sörényét, ha lenne

a Főnököm azt mondta a szlovák házaspárnak az úgynevezett Mitarbeitsgesprächen, amire mindhármónkat negyedévenként kötelez, hogy mielőtt bármit is mondanának, vagy kérdeznének 

gondolják át

hogy 

honnan 

jöttek

hogy

hol

tartanának 

most

gyakorlatilag a 14 ágyhoz láncol minket... 

nincs mit mondani... nincsenek Szavak... 

az Árat

meg

fizet

em

Garmisch

Igen, jó volt Garmischban... az előadások közötti szünetben sétálni a Parkban, lesni az előmerészkedő hóvirágokat, csak úgy hagyni dolgozni a tavaszi Napot... csodálni az Életet, amelyből olyan keveset látni Odabenn...

Nem, 

nem egészséges ennyi Halált látni, senkinek sem az... nem, nem egészséges Így dolgozni... és jót nevetünk a pszichológuson, és mindenkin, aki segíteni akar... átsegíteni valakit - PROTOKOLL szerint... vagy egy újabb Teszttel, Színekkel, Felhőkkel... blablabla... 

egy átdolgozott Műszak után mindenki elveszti a Hitét...  

és viccelődhetünk azzal, hogy Jézust körülmetélték-e vagy sem, mert most, 2013-ban ez is megvitatható egy továbbképzésen... és síri csönd ült a Hallgatóságra... nem, nem erre vártunk... nem erre volt szükségünk... megéri-e térdre rogyni, mikor senki sem látja?

persze inkább díjátadóra hasonlított minden egyes KOMOLYABB előadás... az első két sor telve teleobjektíves kamerákkal... persze ezt ÉN valószínűleg sosem fogom megérteni... miért kell megörökíteni teleobjektívvel egy molekuláris képletet... vagy a lipcsei, aacheni vagy müncheni egyetemi kórház profilját? helikoptereit? leszállóhelyeit? olyan Nekünk is van, bibiiii...

persze voltak szuper és szuper-szuper előadások is - egy 30 éves Tapasztalat azért Németországban sem egyenlő a pelyhedző PhD-vel, aki a Halált számokban látja egy A4-es lap valamelyik rublikájában...

és abban mindannyian egyetértünk, hogy Gram negatív pálcika sosem lennék, ki tudna ilyen névvel élni??

és azt is tudjuk, hogy nincs az az Isten, ami engem ezzel a BMI-vel (vagy bármennyivel) ebben az életben egy sífelvonóra ráültessen...

van, ami nem változhat

a bal kezemet szorgalmasan kenegetem... a mai hat órás vezetés nem tett jót neki...

és újból vörös vagyok

és aludnom kellene

már harmadik éve vagyok itt... milyen messze vagyunk még az Örökkévalóságtól?   

Istenem?
vagy Bárki?