Vasárnap reggeli ÉLvezetek

Hivatás 

és

sárgabarackos-mákos joghurt...

HÉTvége

Hogyan telik a hétvége? Mit is lehet csinálni egy olyan picinyke városban, mint Aue? 

Részemről - 

ámulni... még többet - legfőképpen Időben...

várni... még többet - legfőképpen Időben....

Az általam ismert Ittlakók egyike sem érti, hogy lehet ezt a várost szeretni? Egyáltalán hogyan tetszhet ez a város bárkinek is?

Én mégis szombaton is hajnalban kelek - 

rohanok a Zeller Berg tetejére, 

mintha rohanni kellene 

mintha sietni kellene 

bármiért is... 

a Föld és a Zöld még lucskos, miközben várjuk remegéssel (és őszintén bevallom - lihegéssel) 

a Napot... 

megnyugvással tölt el a napfelkelte...

lecsillapodom - az Ár olykor visszavonul...

Olyan ünnepélyes mosollyal tudok már levonulni a Hegyről... egészen a Völgy mélyig - még nyújtózik a Város... 

sehol senki... éles a Levegő... 

időzöm 

a piacon... 

a kirakatok előtt... 

a folyók ölelkezésénél...

a pékség ajtaja előtt az Illatért...

a macskaköves tereken...

fékezem, amíg lehet az Időt

hatalmas Sóhaj az út vissza a szállásig...

szikráznak a Fények, a Színek...

szombat délután a meccs miatt Aue nagy része levonul a stadionba - és a Visszatérés zajának milyenségéből tudom már, hogy nyert-e a csapat és ha esetleg hétfőn a gégészetnek altatok, vár-e rám legalább két betört orr helyretétele... 

a vasárnap a leglassúbb - dermed az Idő a délelőttben... csak a Meki van nyitva a közelben - de teltház van minden vasárnap délben... úgy kettőig... 

lassan bugyog át a Nap az estébe...

Olyan óvatosan, 

mintha félne a következő Hét első napjától... meg-megvonaglik...

ilyenkor már borzalmasan fáj a fejem... hisztérikusan koncentrálok az óramutatóra...

aztán belefáradok a várakozásba - 

cirógatnak a Színek... 

a következő szombati Pír vágya...

Azon kívül - ezen belül

... szemeim kinyíltak a Tavasz felé és minden reggel elsuttogom magamban a Szín-Listát: 

ki van jelen?

ki hiányzik?

ki fakóbb illetve vibrálóbb a tegnapinál?

megbabonáztak - és ma reggel nem a MÍNUSZ négy fokos hidegbe borzongtam bele, hanem ahogy az a neve-nincs-árnyalat Zöld lúdbőrözött a Hidegbe... ami nem teljesen vagyok már én... 

lassan csörgedezem...

a Munka? valahogy mindig ott maradok... valahogy mindig kijut a túlóra... néha próbálok értetlenkedni, mintha nem tudnám a választ - olyan üdítő beszélni a semmit... szánalmas vagyok...

a könyveket szó szerint "ki"végeztem, a zászlók vászna fodrozódik a Szélben, minden egy kicsit megtorpant már - várjuk az Estét...

még egy nappal kevesebb...

belemeredek a szobába, fagyott ujjaim markolják a forró bögrét, 

bárcsak tudna fájni egy kicsit...

bárcsak tudna még fájni egy kicsit...

mintha bűn lenne élvezni

az Életem

meghalt Popper Péter...

"Ha azt akarod, hogy keveset hazudjanak neked, akkor keveset kérdezz és ritkán fenyegess"  

Sokáig ódzkodtam a 'Péterektől' - mind Popper, mind Müller téren... 

aztán Életem egy bizonyos szakaszában, 

nem is olyan régen időben, térben viszont annál távolabb, 

nagyon sok pszichológus vett körbe 'hirtelen' - minden értelemben... és akkor megvettem az első Popper könyvet - a Pilátus testamentumát, de nem magamnak, hanem ajándékba... bele került az oda szánt idézet, a dátum, várva a napra, amikor átadható... 

de megkívántam... és nálam ragadt... a bejegyzéseivel együtt... és hiába követték később a társai, ez a könyv maradt az én kedvenc Péter-könyvem, az én Péter-Testamentumom...

tudom, hogy régóta betegeskedett... mégis megdöbbenten olvasom a híreket - 1028 kilométernyire az otthontól... hogy elment... 

Ő is elment... 

ezért legyen ez a két idézet az Ő emlékére, a mi Tanulságunkra és Taníttatásunkra...

Isten Áldjon, (ha van még Isten,) Popper Péter!

"A lényeg: ne égj a saját múltad tüzén! Mert az maga a pokol. Ráadásul Te választottad!"

ma

" S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerült... "


lázzal izzó Barnaságom szüli a kérdést:

Mit keresek én itt?

Az utolsó? Én magam vagyok...

"Csak azokat a kérdéseket halljuk meg, amelyekre képesek vagyunk választ találni."

/Nietzsche/

reggel 5 órakor, mikor széthúztam a függönyöket 

a Zeller Berg pára-sipkája és hó fogadott... mert itt 5 hónap tél, 7 hónap valami, de nem nyár - menetrendszerűen...

no meg ugyanaz a jazz-szám - fél hétig...

hivatalosan is én lettem a műtő (Hármas Színpad) tulajdonosa... a sebész Főorvos a nap végén magyarul köszönte meg az egész napra szóló anesztéziát ... én pedig magyarul káromkodtam, amikor a műtősfiú másodjára tolta rá a röntgengépet Mr. Primusra...

az egyik Beteg arra a kérdésemre, hogy "miért fél ennyire?", kérdéssel felelt... kell-e félnie? 

levettem a maszkom és annyit feleltem:

- Csak attól, hogy holnap is havazni fog...

Mosolyogva aludt el... fogtam a kezét...

az Agy már nem tiltakozik úgy a Nyelv ellen - - - 

Vica, a doboz kiürült, ez volt az utolsó nap, ez volt az utolsó darab.. sikerült valamelyest "beosztani"...

Norah Jones : Sinkin' Soon... a holnapi "reggeli"

Zeller Berg - Tavasz

az ázott, puha Föld szaga minden reggel

és
az utolsó emlékkép a való világból, ahogy a Völgyben az alvó Város magára húzza a pára-paplant a Zöldek és Barnák pamacsos ölében
és
azon a bokron, azon az utolsón a bejárat előtt a fekete rigó merészen és büszkén bámul rám... 

olyan álomszerű, olyan valótlan... még


a műtő(m) ablakából látom az Ébredést, később  a Város  már mosolyog színeivel... olykor néha ránk is - a Zeller Berg legtetejére... a hármas műtő ablakában állva... némán és egyedül... a Sor egyetlen Primusa a társam...

mire végzek és gyűjtögetve bóklászom hazafelé már másak a Színek az Illatok - vibráló... de nem bántóan persze...


néha félek, hogy ez a Tavasz belőlem lopja a Színeket és fakó leszek, olykor csak árny, de fekete-fehér

Dior : Higher

Ádámnak

látod,

ezer éve hordozlak

a bőröm alatt

Színed

összes árnyát

és hajlatát

viseltem

újraemelt Váramban

tiszta vérrel

Hajnalban írom a verset

mikor alszik a Föld 

némán

összekuporodom

és elrejtem a Heged

a Harmat lemosta már

homlokomról

a Neved...

(2010.04.04.)

Az Illat a Múltból ott állt előttem a maga 185 centis valójában és egész nap magyarázott mit einer erzgebirgischen Dialekt

és

én a nap nagy részében arra gondoltam csöndben a maszk alatt, a Test alatt, hogy Hozzád és Rajtad jobban illet ez az Illat...