Azon kívül - ezen belül

... szemeim kinyíltak a Tavasz felé és minden reggel elsuttogom magamban a Szín-Listát: 

ki van jelen?

ki hiányzik?

ki fakóbb illetve vibrálóbb a tegnapinál?

megbabonáztak - és ma reggel nem a MÍNUSZ négy fokos hidegbe borzongtam bele, hanem ahogy az a neve-nincs-árnyalat Zöld lúdbőrözött a Hidegbe... ami nem teljesen vagyok már én... 

lassan csörgedezem...

a Munka? valahogy mindig ott maradok... valahogy mindig kijut a túlóra... néha próbálok értetlenkedni, mintha nem tudnám a választ - olyan üdítő beszélni a semmit... szánalmas vagyok...

a könyveket szó szerint "ki"végeztem, a zászlók vászna fodrozódik a Szélben, minden egy kicsit megtorpant már - várjuk az Estét...

még egy nappal kevesebb...

belemeredek a szobába, fagyott ujjaim markolják a forró bögrét, 

bárcsak tudna fájni egy kicsit...

bárcsak tudna még fájni egy kicsit...

mintha bűn lenne élvezni

az Életem