ma az öt fős lengyel-magyar-román-szlovák női team ismét útra indult, hogy az immáron 1 hónapja működő, a Város szívében dobogó és halk jazz zenéjével és kandallóival is hívogató új Kávéházát felfedezze... hatkor kezdtünk és... KisVároshoz méltóan a Kávéház hétkor zárt...
ennyi idő alatt ötőnktől 1 capuccinóra, 2 caffee lattera (az egyik Baileys-sel), 1 csésze gyömbéres teára, 1 almalére, 6 forralt borra tellett... és elfogyott két tálka garnélával díszített mangós-uborkasali is... ami a hangzás ellenére igazán üdítő és lekhár'
a továbbállás eléggé behatárolt a 18 órai zárások miatt...
persze megint az ír (jellegű) kocsmában kötöttünk ki, ahol feltettem azt a bizonyos kérdést a 'mint a bársony' barna sörömnek, amit egy Y-kromoszómával rendelkezőnek sosem tennék fel:
"Hogyan tudtam eddig élni nélküled?"
Kilenckor mindegyikőnknek ágyban kéne lennie - ez egy leíratlan szabály a fél ötös keléshez és az egész napos tripla-koncentráláshoz... és.... hát...
az Út - a Házig... 21 perc és 8 másodperc a keskeny gyaloglósáv miatt a járdán... már térdig ér a szűz hó...
ja, MÍNUSZ 19 EGÉSZ 2 TIZED FOK van... MÍNUSZ, nem győzöm hangsúlyozni!!!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése