29

betöltve... veszélyes sebességgel száguldok a harmadik x felé... brrr...

ügyelet átadás, pékségBE, "Kakaosahnetorte" ki, hazariszálás, ajándékcsomag a küszöbön, meglepve, még jobban meglepve, sírdogálva, tortacsoda méreteinek lemérése, lapozgatás, sírdogálás, szundika, séta, napsütés, még több napsütés, a Föld hatalmas fogatlan szájával elnyelte az összes havat, postaláda, csomag és képeslap, hegyén-hátán, sírdogálás, fel kell hívnom, szavak, szavak, szavak...

és mégis ezek között a Sorok között bújkálok, ezzel leptem meg Magam

Ted Hughes : A gondolat-róka

Éjféli percben erdőt képzelek:

Valami más is él itt.

Nem az óra magánya csak

S e tiszta lap, mit ujjam illet.

Csillagot nem mutat az ablak:

Valami közelebbi,

Bár a magányban mélyebb,

A magányba belép.

Puhán, mint a sötét hó, fagyos

Rókaorr avart, ágat érint,

Két szem szolgál egy mozdulást,

Mely most megint, megint, megint

Éles mintát nyom fák között

A hóra, s egy fürkész, sánta árny

Tönk mellett, vápában lapít,

Egy testé, mely tisztásokon

Mer átsuhanni, szem

Táguló, mélyülő zöldje,

Ragyogón, összeszedetten

Jön, hisz épp ez a dolga

Hirtelen meleg, vad rókabűz - 

A fej sötét üregébe lép

Csillagtalan az ablak, óra neszez,

Teleírva a lap.