Már-már lelkiismeret furdalásom van, mert zsinórban a harmadik jó könyvet olvasom, de erről a könyvről nem igazán lehet írni - olvasni kell és tanulni... reményt csiholni a mindennapok hézagaiba... tanulni a nyolc évet átfogó történetből, de legfőképpen a könyvben szereplő Emberektől...
Mert van-e valaki az Életedben, akinek feltennéd a Kérdést?
Mert van-e valaki az Életedben, akinek feltennéd a Kérdést?
"Hajlandó vagy-e elmondani majd a búcsúztatómat?"
"Gyerekkoromban őszintén hittem, hogy létezik az Élet Könyve, egy hatalmas, poros jószág valami mennyei könyvtárban, amelyet Isten évente egyszer, az Engesztelés Napján végiglapoz, és arany pennával kipipálja: X, klikk, te élni fogsz, Y te nem. Mindig rettegtem, hogy nem imádkoztam kellő odaadással, nem csuktam be elég szorosan a szemem, és emiatt nem sikerült jó helyre irányítanom az Úr pennáját.
Mi az a halálban, amitől a legjobban félnek az emberek? - kérdeztem a Rebbétől.
- Hogy mitől félnek a legjobban? - gondolkodott el. - Nos, például attól, hogy mi történik velünk azután? Hová kerülünk? Olyan lesz-e, amilyennek képzeltük?
Ez csakugyan nagy kérdés...
- Igen. De valami mástól is rettegünk.
Valami mástól?
A Rebbe előrehajolt.
- Attól, hogy elfelejtenek - suttogta."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése