"Nem emlékeszem,
mit mondtál. Csak a hangodra. Mit ér a hangod?
Kert, könnyű nyári este körülöttem. Pontos.
Helyén a két tárgy közti üresség is.
Hűvösödik, mindjárt bemegyek. Megölelem, aki
benn vár a szobában. Mint egy szál pólóban ilyenkor,
fázom ebben a gyászban. És mint egy lázálomban,
félek, hogy benne égek."
Simon Márton szavai...
engem a Csönd háromszögei közé zárt... ma megérinthettem egy másik ember valósan dobogó szívét... csodás érzés...
azóta ordítanak az idegvégződéseim
szinte már-már akkun vagyok
ilyenkor szoktak engem eladni
szememet égeti a Dátum
ahogy lehajtod szomorú - hitben égő fejed
ha lehetne
kitépnélek
a Földből is
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése