2010. jan. 30.

A tegnapi nap margójára

Léda nevenapján

Gyönyörű-büszke íved
szabad idegvégződéseid hadát
hívogatja
akár egyetlen remegése
vagy csöppnyi kéje
Létének
Hiába megannyi tudott és unott csók
Hiába a kis-csukák tömegnyi hada
Hiába annyi elbocsátó szép üzenet
az Emlékek Asszonya vagy

tébolyult Hajnalaid
és halott Gyermeked
fedetlen sírja

Menekülni?
Mégis hová, Léda? Merre?
Mikor pórusaidban is csak Őt rejtegeted

(2007.01.29.)
2010. jan. 29.

no comment












Sylvia Plath: Függőleges vagyok

De inkább vízszintes volnék.
Nem vagyok fa, gyökerem nem fogja a földet,
Nem szív ásványi sókat, anyai szeretetet,
Márciusban nem hozok új levelet,
Nem vagyok virágágyak szépe,
Nincsenek láttomon Ah!-ok, nem kerülök
mutatós festményre,
Tudatlanul kell nemsoká ellhulnom,
Hozzám képest egy fa halhatatlan,
S egy virágfej nem nagy, de megdöbbentőbb,
S én azt a sok évet, ezt a vakmerőséget akarom,
együtt.


Ma este, csillagok elenyésző fénye alatt,
Fák és virágok szórnak hűs illatot.
Járok köztük, és egyik se vesz észre.
Olykor azt gondolom: ha alszom, éjjel,
Tökéletesen hasonlítok rájuk -
Agyam ájult.
Nekem a fekvő helyzet természetesebb.
Akkor az éggel nyíltan beszélhetek,
És hasznos leszek, ha lefekszem végleg:
Akkor a fák egyszerre megérintenek, és a
virágok rám érnek.
2010. jan. 27.

Egy kiválóság tökéletesítése

Mivel két hónapja meg vagyok fosztva a „konyha” minden egyes jelentésétől és főképpen a főzés örömétől, ezért hogy úgy mondjam enyhe elvonási tüneteim vannak. És napok óta ez a recept jár a fejemben, aminek alapja a jó öreg sajtos-tejszínes rakott csirkemell.
Modern, idő és élvezet szerint is felturbózott változat! Főleg, ha az ember igencsak kritikus Húsevőket vár ebédre, mondjuk Apámat!

A legfontosabb lépés a sütő! 220 fok – vagy gázsütőn 7-es fokozat.
3 jól megtermett csirkemellfiléből vagy 750 gramm csíkokra vágott pulykamellfiléből is kiindulhatunk. Az utóbbi vonzóbb, mert az ember lánya megrögzötten keresgéli a csirkemellfilén a levágandó, szerinte oda nem illő részeket a hosszában félbevágás, enyhe klopfolás és kisebb darabokra szeletelés előtt. És így egyre kevesebb husi marad. Hogy miért 750 gramm? Mert általában ennyi van a hűtőpultos dobozokban. Szóval sózzunk-borsozzunk és rakhatjuk is a kiolajozott/kivajazott tepsibe/jénaiba.

A mártáshoz kell nekünk 20 dkg reszelt füstölt sajt, 10 dkg vékonyan felcsíkozott bacon, 1,5 dl ketchup, 5 dl tejszín és úgy 3 gerezdnyi tüskékre vágott fokhagyma. Miután mindezt összekevertük befedjük velük a husiszeleteket. A tepsit lefedjük fóliával és 40-45 perc alatt megsütjük a sütőben. Az utolsó 15 percben vegyük le a fóliát, hogy piruljon meg a teteje.

Félidőben nyugodtan rakjunk be a sütőbe a jénaink alá krokettet vagy héjas burgonyát sülni, hogy majd ezzel tálalhassuk.
2010. jan. 24.

Árny

Madár

Te, gyönyörű Madár a fejem fölött

Húsod, mint ormótlan halma
Jövőd reményének
Múltad olykor csontodba váj
és felemészt
mély-fekete tollad
gyilkos pengéje
az izzani merő Hajnaloknak

Hangod megannyi álma Mélyemnek

Te, nagy sötét Madár a fejem fölött
Te, árnyként lebegő Hiány
kalitkád tovább miért nem tűröd?

2010.01.23.
2010. jan. 17.

Darvasi László: A könnymutatványosok legendája

„… az ember nem abban hisz, amiben ő akar. Abban hihet az ember, ami engedi neki, hogy higgyen benne.”

Konkrét célom kortárs írónk Virágzabálók című könyve lett volna, de végigbolyongva a téli esőben Nyíregyháza általam ismert, így nem kevés számú könyvesboltját, végül megadtam magam és hazarohantam melegedni e könyvvel.
Nehéz könyvként indul, és az is marad az utolsó soráig. Az író, aki gyönyörűen használja a Szavakat, furán motoz az időben (16.-17. század) és térben egyaránt. Kissé perverz mese és egyben meghökkentő igazmondás a novellák sora a történelem bonyolult hálójába fonva. Csak az „ötök” társasága jelenik meg újból és újból. A könnymutatványosok, akik keresik az Életet vagy éppen a Halált. Legtöbbször viszont csak Halált találnak. És sajnos hamar megtanuljuk a történetekből, az Életből, hogy a Halál az útbaigazító kérdésekre sem válaszol.
2010. jan. 14.

Tészta húsgombóccal

Nem tudom már számon tartani, hanyadjára nézem végig az összepakolt bőröndöt és a laptop mappáit – csak valamit el ne felejtsek, csak valami itthon ne maradjon.
Negyedike óta kellene ott lennem.
Negyedike óta kapok leveleket – de mikor megyek már?
Negyedike óta elmondhatom, még mindig harcolok a bürokráciával, magyar oldalon.

Szó mi szó, összeírtam kedvenc receptjeimet is. És Barátném óhajára fogom közölni némelyiket. Mivel ez a legmacerásabb (bár az egyik legfinomabb is), ezért ezt szeretném leírni először. Akkor készítettem, amikor Baráték házköszöntőre jöttek. Másik főételként perzsa rizses csirke volt. A desszert pedig habos csokoládétorta (mivel az eredeti recept angol, inkább sült puding, mint torta).
És aki ellen tud állni egy tál gőzölgő pasztának, elő- és felbukkanó picurka húsgombócainak – az lelketlennek neveztetik. De csak általam – ezért a feloldozás… egy női nem.


Tészta húsgombóccal (vigyázat Nigella recept)

A húsgombócokhoz kell 250 g darált marhahús ÉS 250 g darált sertéshús, 1 tojás, 2 evőkanál frissen reszelt parmezán, 1 gerezd fokhagyma, lereszelve természetesen, 1 teáskanál szárított oregánó, 3 evőkanál búzadara vagy zsemlemorzsa, bors ízlés szerint, 1 teáskanál só. Összegyimakolás után jön a macera!!! Vizes kézzel kis gombócokat formálunk. Az adagolás? A nagyság? Egy gombóc egy teáskanálnyi masszából készüljön. A kész labdácskákat sorakoztassuk alufóliával bélelt tálcára és tegyük a hűtőbe, hogy kissé megdermedjenek.

Közben készülhet is a paradicsomszósz. Tegyünk egy nagy fej vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát és 1 teáskanál oregánót az aprítógépbe és dolgozzuk össze. Hevítsünk fel 1 evőkanál vajat és 1 evőkanál olajat egy nagyobb lábasban, kaparjuk bele a hagymás keveréket, és kis lángon futassuk úgy 10 percig. Ne hagyjuk, hogy megégjen, csak épp pároljuk üvegesre. Ha kész, öntsünk hozzá egy üveg paradicsomszószt (700 g, nekem a Dolmio nagyon bejött), és öntsük még fel kb. 3-4 dl hideg vízzel. Adjunk hozzá egy csipet cukrot, az ízek kedvéért, sózzuk-borsozzuk, majd főzzük még 10 percig. A paradicsomszósz ebben az állapotban kicsit hígnak hat majd, de ne aggódjunk, később majd besűrűsödik. Keverjünk hozzá 1 dl tejet, majd óvatosan, egyesével süllyesszük bele a húsgombócokat. Vigyázzunk, ne kevergessük, csak amikor már megbarnultak, különben összetörjük őket. Félig fedjük le az edényt, és főzzük további 20 percig. A főzési idő leteltével kóstoljuk meg, és ha szükségét érezzük, ízesítsük még egy kis sóval vagy borssal.
Széles metélttel tálaljuk, 6 kiadós adag lesz belőle.

Nyami…
2010. jan. 12.

szabad vagy

Este még kutattam olyasmi után, ami elalvás előtt nyalogatja, babusgatja a nap után megmaradt szabad idegvégződéseimet. És ott volt.

Kovács Ákos: Szív, seb, ész (Magyar és angol dalszövegek, versek, filmlevelek)
Minden lapja kiszakadva, gyűrötten, agyonolvasva, agyonszeretve. Eszembe jut a kellemes emlék. Az Ákos dedikálás Debrecenben, a harmadik. Csukott szemmel nyúlkálok a lapok között, melyik vágyik olvasásra? Hát a nyertesünk következzék:

Szabad vagy

úgy lesz ahogy írtad
„ahogy a vér a nyitott ereken át”
szabad vagy
szabad vagy
szabad vagy
mint sugaras hited
értelmetlen és hamis
csöndjeid
a nevetés-rázta szoba
sötét magány-sarkaiban
mint a rakoncátlan Idő
mint tépázott szíved
gyorsuló dobbanásai:
szabad

csak el ne áruld
gyengeségedet ne
ne
mondd ki a nevét a láznak
amit kaptál
és úgy maradtál
mint akit várnak de
mégis nekiindul
a vakvilágnak
hang nélkül
forraszd rá magad
a csend-hordó dongáira
abroncsként szorítsd az űrt
magadba
a füst majd égeti érzékeny szemed
nem az úton jársz
magad vagy az út
lassan már ezt is
megértheted

Mélyem kondul a csöndben. Ma hajnalban is kiöltem a Szavakat.
Meddig bírok nem ráfeszülni a papírra?
2010. jan. 10.

Niffenegger: Az időutazó felesége

„- Volt már déjá vu élményed? – kérdezem tőle. Henry sóhajt. - Az egész életem egyetlen hosszú déjá vu.”

Már több, mint másfél hónapja rejtegettem ezt a könyvet mind magam, mind a Tudatom elől. Mivel viszont mind német, mind magyar oldalon tovább kell folytatnom harcom a bürokráciával, elsőként kaptam elő ezt a könyvet a felnyitott (majd tavasszal utánam kihozandó!) papírdoboz mélyéből. És mennyire nem bántam meg! Hisz nagyon kevés olyan könyv van, ami elbűvöl, hát még olyan, ami számtalanszor meg is sirat! Nem akarok róla éppen ezért írni, mert el kell olvasni. Nálam felkerült a lassan telődő, „éltető”, ezért bármikor elolvasandó könyvek polcára!