Madár
Te, gyönyörű Madár a fejem fölött
Húsod, mint ormótlan halma
Jövőd reményének
Múltad olykor csontodba váj
és felemészt
mély-fekete tollad
gyilkos pengéje
az izzani merő Hajnaloknak
Hangod megannyi álma Mélyemnek
Te, nagy sötét Madár a fejem fölött
Te, árnyként lebegő Hiány
kalitkád tovább miért nem tűröd?
2010.01.23.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése