újra Dresden

gyakorlatilag transzban voltam, amikor döntésre került sor: 

Lipcse, Nürnberg vagy Dresden legyen az a város, ahová mi öten, azaz én és sajnos rövidke időre meglátogató barátaim ellátogatunk - - - 

az én válaszom azt hiszem egyértelmű volt

és 

kérlelve motyogtam:

"Dresdent látnotok kell! Menjünk oda!"

hál'Istennek az idő kegyes volt hozzánk - pedig féltem, hogy az Erzgebirge erősen bemutatkozik ezen téren és elindultunk... az autópályák és szélmalmok hosszú során át végre megérkeztünk 

én

újra

Dresdenben!!

egyik macskakőről a másikra, hirtelen szinte körbeszaladtuk az Óvárost, hogy  aztán legyen még egy kis időnk egy ebédre a csöndes olasz étteremben és  legfőképpen egymásra - - - mert ki tudja mikor leszünk így ismét együtt...

mosolygó bizsergéssel létezem Dresdenben, mintha simogatna és magához húzna, mint a búcsúzáskor Judit barátném...

még a kedvenc Zwinger-szobrom is elmosolyodott (viszont)láttamkor... 

hazafelé, mivel Sandrinak egyértelműen meg kellett állni - körbebolyongtunk és rácsodálkoztunk egy kerámia-vásárra, bár egy modern kézműves kiállításnak is bátran nevezhetném a Neustadt egyik picinyke terén látottakat

a pénztárcám megúszta egyetlen jókora teásbögrével :)

jó volt újra bizseregni egy kicsit Benned, Dresden!! 

és köszönöm, hogy eljöttetek, Illetékesek!!!