elmaradt ígéretek

"...beszáradt tinta foltja

alaktalan Várásod is

de az Idő sem végez 

Veled..."

/vagy - 2005.09.26./

 

és marad örök tanulságul : a Nő, 

akit nevezhetünk Bridának is, ha a Szerző úgy akarja... aki túlságosan fiatalon mer válaszokat keresni és ehhez a Mágiát hívja segítségül... vajon hányszor szerethetünk Úgy egyetlen Élet során és vajon akiről hiszem, hogy a Társam, a Másik Felem, vajon lehetséges-e, megtörténhet-e? és hányszor? 

és Brida tovább mer menni az Úton, miután válaszokra lelt - és ez az igazán fontos... nem fagy bele az Élete a Remegésbe, a Bizonytalanságba, a Talánokba... a Hajnalokba... mer szeretni tovább - ha az Élet úgy kívánja, Mást is... mert dönthetünk-e a felett, hogy kit is szeretünk?

és marad örök tanulságul : a Férfi, 

akit nevezhetünk Elliottnak is, ha a Szerző úgy akarja... aki harminc év múltával is úgyanúgy szereti a halott Nőt, az Egyetlent, akit szeretni tudott - mindenki más - - számít-e egyáltalán? 

és a Halál előtt még egyszer látni akarja a Nőt, az Értelmet - és adódik egy lehetőség, valamit másképp tenni a Múltban... megmenteni... 

van-e fontosabb a Tudatnál, hogy valahol mégiscsak létezik? hogy nem halt meg? nem emészti a Föld? hogy létezik... hogy talán egyszer még összefonódik az Út és beleszédülhetek a Látásába, a Bőre Illatába... Elliott számára nem volt más lehetőség... bűntetlenül beleavatkozhatunk-e a Sors fonalába? vannak-e Véletlenek, vagy minden előre elrendeltetett és úgy KELL lennie, legyen akárhány pirulája és esélye is Létemnek a változtatásra? 

Elliott válaszott és Őt választotta - mindenek árán...

összefonódik bennem a két üzenet - reméltem, hogy akiről a Jósnő beszélt, miután igazán megszülettem, akit a Kártya mutatott, majd nem Te leszel - hogy lesz még Előtted időm egyáltalán a válaszra : hogy ki is vagyok? akartam, hogy ne te legyél... önző módon sokáig... mindennap rettegve a bizonytalanságtól és a NEMjeim erejétől... 

és elvitt a Múlt, elloptad Magad, de a Hajnalokban valahogy ittmaradtál... a rajz a bőrödön... a homlokod mögött... 

a rengeteg deja vú - Veled, Benned... nem tudom kinek kellett volna lennem - csak azt tudom, hogy valami még hiányzik, hogy valami elmaradt

de lehet, hogy így kellett lennie...

Hajnalban - kicsivel kettő után - örökké