Elizabeth Gilbert : Ízek, imák, szerelmek

avagy "Önmagadon kívül ne nyúlj semmihez!"

Merszedesz itthagyta nekem ezt a könyvet 

és

ezzel a Könyvvel azt a melegséggel (el)töltő Érzést is, hogy VALAHOL vannak A Barátaim - - - messze, de léteznek...

a Könyv...

ahogy az ajánlásban áll, tényleg "Imádni való", mert egy kicsit Mi, Nők is benne vagyunk - így vagy úgy... nyakig...

mert ki nem kérdezte még (Nőként) egy hajnali órában a fürdőszoba hideg  csempéin összeroppanva, visszavonulva, önmagát kirekesztve, hogy "... és mégis MIÉRT?"

de ez a Nő keresi a Választ és a Válaszban önmagát is - egy borzalmas válás és egy borzalmas válás utánni "kimenekítő" kapcsolat után a depresszió minden egyes tünetével indul el Itáliába, ahol megtanul újból - - - élni, mert mi más lehetne a legörömtelibb gyönyör, mint igazán Élni? és ha ez ismét sikerül elindulhat az ember Lánya megkeresni - Önmagát, Istent és Istent Önmagában... Indiában, egy astramban, a meditáció olykor nehézkes szintjein és Hajnalain át... a Csöndre törekedve - a békében való együttélésre - Önmagammal, majd a Világ is jöhet... a Szavak, a Mondatok, az Íze a Könyvnek megváltozik - átitatja a Lét Tudata és Egyensúlyra való törekvése, Liz elindulhat Indonéziába... tovább keresni és legfőképpen nyitott Szemmel Találni...

mert miért ne sikerülhetne?

hangosan kimondott igazságaival és jó humorával gyakran megnevettet a Szerző - - - 

annyit én is (saját tapasztalatból) biztosan állíthatok, hogy hiába két évnyi szigorú rend és időpont szerint betartott Meditáció és utánna párhuzamban másfél évnyi jóga - - - Otthon (sajnos) kigyógyulni nem lehet...

és az Élet igenis Élni akar

és miért ne sikerülhetne?