szó szerint megküzdöttem vele - no nem azért, mert a megrendelt könyv angol nyelvezetű... hanem mert nem az a "letehetetlen", mint az előző, az első, Az időutazó felesége...
megérkezik persze ez az érzés is - a 280. oldal után, de akkor aztán... huhhh...
szóval a könyv azzal kezdődik, hogy egy 20 éve egymással nem beszélő ikerpár egyik "sejt"je, Elspeth, meghal... minden vagyonát és a londoni Highgate temető melletti lakását testvérének tükör-ikrei hagyja, akik bár húsz évesek, de fogalmuk sincs, hogy mit kezdjenek az életükkel... és a lányok , Julia és Valentina, elutaznak Londonba... és megismerkednek a Ház lakóival... Roberttel, aki az elhunyt nő szeretője, az elhagyott és agorafobiás-kényszerbeteg férjjel, Martinnal... és a házát elhagyni nem tudó - - - Elspeth-tel... és ekkor kezdődik a bonyodalom...
a hosszúra sikeredett bevezetésben megtudhatunk mindent a szereplőkről - hogy megértsük kéréseik és döntéseik miértjét...
és itt van ez az érdekes kapocs az ikrek között... hisz még a könyvben sincs tartósabb emberi kapcsolat ennél...
bevallom, sokszor le akartam tenni a könyvet, részletes beszámolói miatt - emberekről és tönkrement és tönkretett kapcsolataikról, Londonról, a Highgate temető történeteiről... de ragaszkodtam, akartam tőle valamit... valami kapaszkodót, valami választ - igaz a kérdés labilis...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése