a meredt, olykor fagyos Döbbenetbe (amit Vica okozott) lassan be- és megérkeznek a Szavaim... melegedő, kipirult arccal formálják (újra) a Mondatokat... édesen maradnak a közelemben...
a Könyveim is megérkeztek - annyira vártam már a "lerendeltet", hogy a Lázat a több órányi könyvesbolt-feeling és a roskadozó táskák sem enyhítették tovább...
sejthető volt, hogy valahogy "nehezebb" lesz, most visszamenni :) fizikailag pláne...
szóval az sem érdekelt, hogy a postás simán letegez vagy hogy mennyi volt az a borravaló, amit automatikusan eltett magának a visszajáróból vagy hogy fordított (már megszokott) sorrendben vésem a nevem - aláírva... az érzés számít - feltépni a pakkot...
és Niffenegger új regénye próbálkozik, próbálkozik, bár már jó ideje nagyon erős "Végnek" kell ott történnie, hogy meggyőzzön...
de nézzétek mit olvastam most helyette...
Zalán Tibor "dünnyögés, félhangokra" című verseskötete nem csak vizuálisan szép...
Vág a hideg csonkolt a város
fedetlen fővel indul Magához
rántja Tűnik bársony nesz inog
Ropog a jég A lét most törni fog
*
Langyos jázminok tapsikolnak
megismered a fájdalmat holnap
amikor felad aki bújtat
játszod sértetten a nyomorultat
holott ez is belőled való
ahogy alacsony felhőkből a hó
*
Én meg bántalak pedig jó vagy
zajos mondatban a néma szó vagy
amit ha kimond a léha száj
úgy hullsz alá mint a meglőtt sirály
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése