mindenkinek csak ajánlani tudom Baráth Katalin A fekete zongora, mint ahogy az már a csodás borítón is szerepel, "krimijét"... minden téren kárpótolt ez a Budapest-Drezda vonatúton elolvasható könyvecske, mert az elmúlt hónapok "felhozatala" - - - hát, sok minden/ki szinte említésre sem méltó...
aki viszont szereti a (múlt) század eleji hangulatot, ízes magyarsággal, szókimondva, olyan kicsit Jókaisan, kicsit Agathésan...
és persze, akinél Ady szóba kerül, főleg így, "fekete zongorásan", az rossz ember nem lehet...
még sírtam is... mikor a főhősnőnk azzal a bizonyos L.-lel átmegy arra a bizonyos szegedi felolvasóestre... amikor először hangzott el, Ady szájából, Az elbocsátó szép üzenet - - - átka? áldása? és elképzeltem... azokat a gyönyörű váró-barna szemeket, ahogy az a rakoncátlan barna fürt újra a homlokát árnyalja, miközben beleremeg a Csönd a Szavaiba... ahogy megremegnek közben nikotinsárga ujjai is... ahogy érzi a lila orgona-parfümöt, amit magán visel... ahogy Lédát is magán viseli... ahogy gyönyörű-betegen kiviharzik a Döbbenetben... amit okozott...
ez az a könyv, amire a magamfajta, Bolond Nő, azt mondja : még... és szerencsére úgy tűnik - - - megtehető... a Művésznő hasonló nevű blogján...
Ui.: mindenkit kérnék arra, hogy a fennt nevezett Ady-vers után olvassa el a Könyörgő, májusi levelet... ami évekkel később, ugyanazon a napon íródott... és hiába folytatása, kiegészítése, mégis kevésbé ismert... persze - - - ugyanannak a Nőnek... ki másnak?
Ui.: mindenkit kérnék arra, hogy a fennt nevezett Ady-vers után olvassa el a Könyörgő, májusi levelet... ami évekkel később, ugyanazon a napon íródott... és hiába folytatása, kiegészítése, mégis kevésbé ismert... persze - - - ugyanannak a Nőnek... ki másnak?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése