"megcsináltam..."
számtalanszor mondtam ki ezt a szót, magyarul, fennhangon, kicsit azért félszegen, hajnalban és kora reggel, majd néhány perccel az osztályos átadás előtt...
"megcsináltam..."
Telt ház mellett, egy beteg Élet felett helyesen döntve, válaszra és reményre vágyakozó hozzátartozókkal körülvéve, szemhunyásnyit sem pihenve, remegő kisujjakkal és dübörgő halántékkal...
de
megcsináltam...
29 és (jó) néhány hónap évesen egy területi kórház Ügyeletvezetője voltam... a Döntéshozó... bármilyen ügyben, bármilyen kérdésben...
kimondható ez tiszta fejjel??? félelem és önteltség nélkül?
én is el akartam érni valamit,
akárcsak Te...
élek, napról napra, több, mint ezer kilóméterre a Családomtól, mivel az otthoni, ki nem mondható "Helyzet" más lehetőséget nem adott,
mert független akartam lenni a szüleimtől,
az őrjítő és nevetséges tulajdonharctól,
és tanulni akartam és Tudni, mindent ismerve és használva, ami a Szakma rendelkezésére állhat,
meg- és elszabadulni az értetlenkedő, mindent mindenkinél jobban tudó és elszenvedő, az Életet és a Munkát legfőképpen távolról ismerő, a Szülők karjába és pénztárcájába menekülő, szenteskedő, de szükség esetén legfőképpen felszívódó "Barátoktól"...
egymagam,
gyakorlatilag üres bőrönddel és kifacsart lélekkel... de annál nagyobb Célokkal...
nekem így sikerült...
Neked másképp, de nem kegyesebben...
a nihil állapot ma elmaradt... nem sírok, csak megállíthatatlanul könnyezem...
igen megcsináltam,
Mi megcsináltuk,
és nem csak azért, mert ezt választottuk, hanem mert képesek is vagyunk rá...nem egyszer és nem is utoljára...
nekünk EZ a Hitünk... a Többi marad az "Okosabbaknak"...
1 megjegyzés:
"Tudod - mondta Arthur -, valahányszor Vogon légzsilipekbe zárnak a Betelgeuséről származó pasasokkal, hogy kilökjenek a világűrbe, és megfulladjunk, nagyon szeretném, ha figyeltem volna arra, amit anyám mondott, amikor kicsi voltam.
Miért, mit mondott?
Nem tudom. Nem figyeltem."
Megjegyzés küldése