november eleje óta terveztem, hogy lesz majd egy dobozom egy hatalmas izzó pipaccsal a tetején és lesz még egy
Annak A Bizonyosnak,
aki a legrégebb Idő óta, szó szerint bírja és tűri, mellettem... a Metamorfózist, olykor oda-vissza...
és gyűjtögetek majd - nem csak Emlékezni, de adni is vele...
és mégis én voltam az, aki a dobozt kapta... január elején... még otthon... egész nap várva a postát - vajon mire készül?
és A Doboz a bőrönd egyik legnehezebb tartozéka lett, tele napra való titkokkal, a Magány társaivá cseperedve...
mikor egyes egyedül ülsz egy 15 szobás panzió közepén, nem tudod igazából hanyadjára szólal fel az "All this time" és a kedved is olyan, mint a Tavasz... sőt, olykor tarkább... néha megakad benned a szó és tiltakozik az agyad minden nyelv beszéde és tudása ellen...
nem nehezebb a Magány, csak másabb az állaga...
de mégis milyen jó reggel felcsapni A Doboz tetejét és válogatni a megmaradt csomagokból... több, mint egy hónapja vagyok itt...
"Ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad."
/Paulo Coelho/
Mára ez jutott - és mindjárt itt a Reggel...
1 megjegyzés:
No, van még belőle? ;)
Megjegyzés küldése