Mire is vágyhat úgy Isten igazából az Ember Lánya, ha napok óta szakad az Eső és a Fázás nagyon nehezen akar enyhülni... legyen szó kinntről vagy benntről...
hát, igazából maga sem tudja -
ezért elmegy bolyongani a nemrég megnyílt kortárs tárlatra
majd
bemegy az egyik kávéházba, amiről csak annyit tud, hogy lassan 100 éve nyitotta meg először kapuit és hogy reggelente gyakorlatilag telt ház van... látja minden nap a Linie8 villamosról...
és egy csöppnyi mosoly oson végig az arcán... az eper vagy talán az intenzív piros láttán? hát, választ...
Te választasz engem vagy én választalak téged?
majd leül a legtávolabbi sarokba, nem tudja miért oda, csak megszokásból? vagy hogy sértetlenül írjon, ha netán kedve támad? Ihlete? Könnye? Mosolya?
és aztán megtörténik a
hmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm...
és aztán az a mosoly...
hát nem tökéletes? egy falatnyi Tavasz...
Tavasz...
alapja a tél hordaléka és morzsái a fagynak... majd egy csipetnyi fűszere az Életnek... az első napsugár? az első zuhogó, langyos eső? mi lehet az Erő, amitől kipattan a rügy? és útnak indul? táncára?
hogyan lehet annyi színű az Élet a Tavaszban? Hogyan lehet a pipacs egyszerre tökéletesen piros és zöld? És miért halhat meg a színek igazi fakulása előtt?
hát, valami ilyesmit hozott magával az első Íz... tökéletes harmóniában... de mégis annyira töményen, hogy pihennie kellett és valami egészen másra gondolnia az Ízekben...
vagy valakikre... mert tudta, hogy ha ŐK itt lennének ugyanezt választanák... ugyanezt a falatnyi Tavaszt...
a Barátnői...
bár be kellett látnia,
lesz aki elmegy
lesz aki marad
Sokat merengett ezen
majd
összepakolt a Mosollyal az arcán és kifelé menet erre gondolt:
"Talán az új tanárnőnknek igaza van abban, hogy
Drezda fölött mindig süt nap... csak legtöbbször a felhők fölött"
Hiányoztok. Ditja
1 megjegyzés:
:)
Megjegyzés küldése